Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

gazdag figurális faragványaival és dombormű veivel egyik legjelentősebb ilyennemű emlék. Több szakaszban készítették, szobrászati műveinek egy részét a Nicolaus von Leyden köréhez tartozó Michael Tichter faragta. Az alsó padsoron Hunyadi Mátyás címere díszelgett. E címert — Tietze és Klebel szerint — Miksa császár 1494-ben, Bianca Maria Sforzával kötött házassága után eltüntették onnan, ós az ifjú uralkodópár sajátjaival cserélte föl azt. A stallum farag ványai között két címertartó figura is van, egy föveges magyar vitéz és egy lépő herold, akik a hasított címert — »Geschpaltenem Schild (Ungarn)« — tartják.

52 A fenti adatokat a magyar szakirodalomban még nem ismertették, és a magyar műtörténet eddig kiaknázatlanul hagyta a pompás plasztikai művek vizsgálatából adódható következtetések esélyét. Annyi eddig is kétségtelen, hogy a karszékek készíttetéséhez Hunyadi Mátyásnak is köze lehetett, s feltehető, hogy a Bécsben forgó és a Stefansdomban dolgozó magyar művészek és iparosok az akkor folyó nagyszabású szobrászati mű készítése körül kapcsolatba léphettek a bécsi faragóiskolával. Anélkül, hogy ezúttal messzebbmenő következtetéseket óhajtanánk levonni, utalunk a stallum relieffaragványai közül az óriás fürtöt cipelő Josua és Chaleb s azonos tárgyú kerámiai termékünk, a címertartó herold és a budai kályha parittyázó fiú Dávidjának, a föveges címertartó vitéz és a bécsi sekrestyekályha szintén keleties öltözetű Sámsonjának, az egyik fafaragvány páncélos vitézének és a budai páncélos lovagnak formai kapcsolatára. A redők kezelése és a csizmaszárak gyűrődései néhol ugyanazt a szobrászi módszert árulják el fában, mint amit a mi mesterünk agyagban tolmácsol. Lehetséges, hogy csupán közös mintakönyvet, az ún. »Heilspiegelt«, a későközépkor legkedvesebb mintakönyvét használták mindketten. Fel kell azonban vetnünk azt a lehetőséget, hogy mesterünk, aki elsősorban szobrász volt, még pedig kitűnő szobrász, a Stefansdomban közelebbi kapcsolatba került a faragványokkal. A stílusrokonság azonban nem oly szoros, hogy azonos kézre vagy közvetlen átvételre gondolnánk, csak gyümölcsöző társulásra, amely mindkét irányban hasznos lehetett. Ha mesterünk bécsi tartózkodását elfogadjuk, felmerülhet az a lehetőség is, hogy legényeivel ott letelepedett, ésasekrestye kályháját, illetve a dóm tetőzetét a helyszínen készítette el. Ez volna az érem másik oldala, amelyet kötelességünk szintén vizsgálni, különösen, ha úgy tűnik, hogy e122 50. kép. Mázatlan kályhacsempe indadísszel. Ausztria 51. kép. Kályharekonstrukció. Egykori Walcher v. Molthein -gy ű j temény b öl