Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

dómok vízköpő Belzebubja vagy a gúnyos vigyorú Pán isten, esetleg egy magyar udvaronc modenai karnavál-álarcban, sőt talán maga a művész ? Az előadás néhol vad hevülete, mint a parittyás ifjú Dávid és a táncoló öreg ábrázolásán látjuk, lírai muzsikává szelídül a táncot lejtő pár nőalakjának lágy mozgásában. Kétségtelenül szatirikus jellemrajzot ad az ostoba ábrázatú lovag képében. A táncoló hegedűs sommásan kezelt arcának fáradt mosolya a szegény, elgyötört udvari komédiás sorsát fejezi ki épp úgy, mint később Brueghel fojtott forradalmi genre alakjai. Mint további művein látni fogjuk, ahol az udvar árnyékában élő nép fiainak alakjait mintázza, a tekintetekbe gúny és bölcsesség vegyül és néma ítélet. Mesterünk nem tudja urait dicsőíteni, legfeljebb olyan nyers tréfákkal szórakoztatja őket, amilyeneket megértenek. A szoknyáját felemelő és meztelen szeméremtestét mutogató táncot járó öreg triviális előadása úgy látszik a platonisták fennkölt szellemű társaságát jól szórakoztatta. Valószínű, hogy a sárga ólommázzal borított és fekvő oroszlán alakját mutató töredékeink ennek a kályhának lábazatát képezték. Az aranysárga ólommáz oly világító fényességű, hogy versenyez az ötvöszománc ragyogásával és a drágakő csillogásával. Ilyennel festette mesterünk a keretléceket, amelyeket egyes példányokon fehér, legallyazott, pálcára kúszó folyondár mértéktartó eleganciával ékesít. Az antimonból, illetve feketeborostyánból nyert barna és fekete mázat a jellegzetesen mintázott barázdás ruharedők, csizmaráncok és hajzatok festésére használja. A kályhafiókok alapanyagát néhol a jellegzetes és Budán mindig szereplő vörös, égetett agyag alkotja, s csak erre rakja fel a lágyabb, finoman mintázható sárgás agyagot. Nem használ sokszorosító dúcot, minden kályhalapot a maga kezével mintáz meg. Ujjainak lenyomatát a hátoldalak felületei néhol megőrizték. Az esztergomi 1934—1936. évi ásatások leletei között több, mesterünk kezétől származó kályhafiók töredéke található. Az esztergomi kályha kétségtelenül a budai műhely terméke : mind az alapanyag, a mázak, mind a modellálás és a művészi felfogás is a »genre-képes kályha mesteréinek alkotása mellett bizonyít. Az esztergomi díszkályha is hatalmas, aranysárga mázzal leöntött oroszlánidomú lábazaton állt. Az egyes lapok keretelései is a budai példányokkal egyeznek. A számos ruharészlet, fej s más töredék közül kiegészíthető volt egy turbános, jogart tartó bibliai király mellképe (40. kép). Továbbiakban egy bohócos csempe érdemel figyelmet és az áttört párkánydísz kecses nőalakokkal ékesített részlete. Utóbbi motívum mégegyszer felbukkan majd mesterünk oeuvrejében, de ennek tárgyalása túlvezet hazai leletanyagunkat ismertető fejezetünkön, * Kutatásaink azt mutatják, hogy mialatt a fent ismertetett mesterművek készültek, a budavári majolikaműhely üzeme továbbra is fönntartotta eredeti rendeltetését s az alapításkor már megkezdett épületkeramikai termelést folytatta. Hunyadi Mátyás 1485-ben bevonult Bécsbe. Bonfini szerint ott díszes épületeket, kutakat, függőkerteket és művészi alkotásokat emeltetett. Mátyás bécsi műalkotásai nyomtalanul elpusztultak, vagy ismeretlenül lappanganak. Feltehetjük azonban, hogy a nagy uralkodó személyéhez méltó alkotásokkal akarta a legyőzött nép csodálatát felkelteni. Johann Mattias Testarello délie Massa, a bécsi Stefansdom legrégibb történetírója a XVII. században feljegyezte, hogy a dóm oldalhajóit és tetőzetét III. Frigyes, ül. Hunyadi Mátyás készíttette.

40 Hans Tietze —-a Stefansdom modern monográfusa — és több újabb osztrák kutató bizonyítani igyekezett, hogy Testarello és a régebbi irodalom az oldalhajók építésében téved. Szerinte Hunyadi Mátyás csupán adóm jellegzetes tarkamázas tetőzetét készíttette el. 41

A vörösbarna, zöld, fehér és kék cserepekkel fedett karakterisztikus tető, az egykori ábrázolások tanúsága szerint már 1490-ben készen van.

42 (41. kép.) Ez a bizonyítás Mátyástól elvitat egy építkezési fázist, de ugyanakkor varázsvesszőt ad kezünkbe, hogy a budavári majolikagyártó műhely hiteles termékeit idegen földön tovább keressük. A bécsi Stefansdom fehér és kék tetőcserepei csak ónmázas készítmények lehettek. Ilyeneket ekkor — az Alpoktól északra — csak Budán tudtak előállítani. A budavári műhely — mint már láttuk — a visegrádi nyaralópalota tetőzetéhez hasonlókat készített. Az esztergomi ásatások során is kerültek elő ilyen fehérmázas tetőcserepek, amelyek nyilván Hyppolit 1487—1490 között 117