Budapest Régiségei 17. (1956)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Héraklész bronzszobrocskája Óbudáról 9-44
előtt kissé fölfelé irányuló tartásban elképzelt jobb kar nem csupán a szükséges térképző funkciót végzi az alak előtt, hanem egyszersmind az egymást metsző függőleges és vízszintes tengelyekre felépített szobor strukturális szerkezetét is a legmegnyugtatóbb módon egészítené ki. Javasolt kiegészítésünknek nem vethető ellen, hogy a Héraklész-típusok között nem ismerjük megfelelőjét a felső jobb kar ilyen tartásának. Nem a Szépvölgyi úti bronzszobor volna ugyanis az egyetlen, amelynél a test tartásának egyik vagy másik eleme nem mutatható ki a Héraklész-szobrok hellenizmustól kialakított gazdag típusvariánsai, illetve ezek császárkori másolatai vagy további módosításai között. A számos felhozható példa közül e helyen csak az egyik macedóniai (Topoliane) Héraklészbronzszobrocskára 17 hivatkozunk, amely a pihenő testtartásban, oldalt kinyújtott és felemelt jobbjában tartott serlegből (rhyton?) éppen inni készülő héroszt ábrázolja. Pontos megfelelője, mint már a publikáló megjegyezte, a macedóniai szobornak is hiányzik. Az előzményekre azonban ebben az esetben határozottan rámutathatunk. A bal karjával az óroszlánbőrrel leterített bunkóra támaszkodó és a fáradtságán már erőt vett, éppen inni készülő macedóniai Héraklész a kimerültségtől maga elé révülő Héraklész (Farnese)-típusának feloldását jelenti, a héroszról a praxitelesi körben kialakított derűsebb felfogás érvényesítésével. 18 A macedóniai bronzszobrocska tehát korábbi, IV. századi Héraklész-típusok szabadon átalakított változata. Közismert mármost, hogy a hellenisztikus-római kisbronzok között milyen nagy számban találhatók korábbi szobrászati típusokból elég szabadon átformált változatok. 19 A Szépvölgyi úti szobor a máshonnan ismeretlen kartartása miatt is ebbe az összefüggésbe illeszkedik. Tehát egyedül már ennek alapján is igen nagy valószínűséggel állítható, hogy szobrocskánk ugyancsak egy korábbi Héraklész-típus szabad átfogalmazása. A szobor felfogása, értelmezése szempontjából elsőrangú fontosságú a felemelt bal láb alatt hiányzp rész kiegészítése. A kérdés tárgyalása azonban nem választható el a szobrászati típustól, s az álló alak tartásának és ponderációjának figyelembevételével oldható meg. Bronzszobrunk álló Héraklésze kissé előre dől és közben felsőtestével balfelé fordul. A fej még erősebb chiasmussal balra és fölfelé vetődik. A bunkót tartó bal kar nyugodt tartásával szemben a jobb kar a felsőtest erősen balfelé elforduló mozgásának nemcsak kiváltója, hanem egyben részese is. Az álló alak testsúlyával egyaránt ránehezedik a sarokrészével felemelt jobb láb és az előre kitett bal láb talprészeire. Szobrunk ezáltal az első ízben Lüszipposztól alkalmazott úgynevezett labilis egyensúly sikerült megoldását nyújtja, amikor az álló alak mozgalmas feszültségében a testsúly szinte az egyik pillanatról a másikra visszahelyeződhet a sarokkal kissé felemelt jobb lábra, vagy teljesen előrevetődhet a magasan feltámasztott bal lábra. A kar- és a fejtartástól eltekintve az egész testével előredűlő és a testsúlyt éppen a felemelt lábra áthelyező Héraklész-típus megfelelőjét a Róbertnél a II. 2. csoportba foglalt, i. u. II. századi Héraklész-szarkofágok Hippolüta-jelenetében találjuk meg. 20 Különösen tanulságos bronzszobrunknak a Villa Albaniban őrzött szarkofág 21 Hippolüta-jelenetében ábrázolt Héraklésszal történő összevetése (1. kép). Az idézett szarkofágon a hérosz jobb lábával az élettelenül hanyatfekvő amazonkirálynő mellére lép. Az ábrázolásban közös a Szépvölgyi úti szoborral az előrelendülő testtartás és a felső test elfordulása a felemelt kar irányába. A lábak viszont tükörképszerűén fel vannak cserélve, és a tekintet is előre és lefelé irányul. A Hippolüta-jelenet a Róbertnél a II. 1. csoportba sorolt és az előbbieknél valamivel későbbi szarkofágokon is megtalálható. 22 A Hippolüta-jelenet Héraklésze mintegy tükörképe az előbbi csoport győztes héroszának, és a kissé meggörnyedt, az amazon fölé hajoló testtartástól eltekintve a Szépvölgyi úti szoborral egészen közeli rokon szobrászati típust követ. A csoportból számunkra különösen a Villa Ludovisiben őrzött szarkofág 23 fontos (2. kép), amelynek Hippolüta-jelenetében a cselekménytől fejét oldalt fordító és felfelé tekintő Héraklész-típust találjuk meg. 24 Bronzszobrocskánkkal egyezik a bal kéz nyugodt tartása, a vállra fektetett bunkóval és a bal vállról mélyen a mell alá húzódó oroszlánbőr, 25 amely a Héraklész-bronzszobroknál általában legfeljebb a mellrészt takarja. Egyezik olyan apró részlet is, hogy a hérosz a felemelt bal láb talprészével lép az amazon vállára. A szarkofágon látható Héraklésznél a testsúly azonban már áttevődött a felemelt lábra, és az alak állótartása is nyitottabb. Az egyes részletekben kétség 12
