Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - B. Thomas Edit: Az aquincumi palaestrák 89-103

B. THOMAS EDIT AZ AQUINCUMI PALAESTRÁK Az aquincumi polgárváros épületeinek folyamatos feltárásakor a múlt század végén és az 1900-as évek elején az épületek régészeti és építészeti kiértékelése és publikálása is megtörtént. A legtöbb esetben a jellegzetes alaprajzi típusok alapján az épületek rendeltetését is tisztázták. Szeretnénk itt beszámolni két épületcsoportról, amelyben az Aquincum-polgárvárosi palaestrákat — testgyakorló tereket — találjuk és amelyeket eddig másként értelmeztek. A görög gymnasiumok mintájára a koracsászárkorban Rómában, majd később a birodalom minden jelentősebb városában épülnek nagyszabású fürdőtelepek. Megtaláljuk ezekben a vetkőző helyiségeket, hideg, meleg és langyos fürdőket, izzasztó fülkéket, gőzfürdőt, ritkán szabad, fedetlen úszómedencét és a fürdőkultúra minden más kellékét is. De nem hiányozhattak ezekben a játék-, olvasó-, társalgó- és előadó-termek sem. Szervesen hozzátartoztak a fürdőépületekhez a tágas udvarok a testgyakorlatok számára és a sétahelyül szolgáló oszlopcsarnokok is.

1 Az aquincumi polgárváros és katonai fürdők között a teljes terjedelmükben feltárt épületeket figyelembe véve, két olyan fürdőépület van, amely a fürdők összes kellékeivel rendelkezik. Többször említik írásban és szóban azt, hogy Aquincumban sajátságosan nem találunk olyan fürdőt, amelyhez szervesen hozzáépítve testgyakorlótér — palaestra — vagy gymnasium is tartozik.

2 Ez a vélemény csak akkor jöhet létre, ha a feltárt épületeket egyetlen periódus maradványainak fogjuk fel. Az újabb ásatások azonban sok helyen az épületek alatt felszínre hozták a korábbi falakat és az ezekhez tartozó leletanyagot is. Jelenlegi vizsgálatunk két nagy épületcsoportra, az ún. nagyfürdőre és a hozzá dél felől csatlakozó piactérre — macellumra — és a kisebb kétosztályú férfi és női fürdőre, valamint az ezt környező épületekre terjed ki. Nem célunk itt az épületek és helyiségek kimerítő leírását adni, hiszen ezt a részletpublikációkban kitűnően megkapjuk, hanem csak az alaprajzban feltüntetett számra vagy betűre utalunk. Először arról az épületcsoportról szólunk, amelyet az alaprajzon (1. kép) a B, C és E utcák határolnak. Itt, ebben az épülettömbben találjuk a nagy fürdőt, amelynek helyiségei V—

XIII. számig terjednek és a macellumot is, amely a XIV. számmal jelölt épület. A fürdő és a hozzá csatlakozó macellum egy hossznégyszög formájú, falakkal csaknem teljesen körülzárt területet foglal el, amely egyik keskenyebb végével a B utcáig, a másikkal az E utcáig terjed. Hosszoldalát K felől a C utca szegélyezi. A fürdő építésének idején a tulajdonképpeni fürdőhelyiségek és az azokhoz dél felé csatlakozó fedetlen térség, a palaestra — amely csak körül volt beépítve — egy egységet alkotott (2. kép). A palaestrát a fürdő mellett D-i irányban futó falak után következtetve, egy oszlopsorokkal övezett, nagy téglaalakú udvarrésznek képzeljük, amelyet déli végén egy kettős tagozódású, magasabb épülettömb zár le. Ezt a beosztását a macellum periódusában is megtartja, sőt még ma is látható. Kifelé az E utca felé (1. kép) boltsorok nyílnak, míg a palaestrára néző oldalon az épület valamivel alacsonyabb. Ez az alacsonyabb rész napozó tetőteraszt képez, amelyet csak korláttal szegtek,

3 innen a palaestrai gyakorlatok is jól szemlélhetők voltak. A palaestra és a fürdők között elterülő hossznégyszög formájú K-Ny-i irányú térségnek a közepén szoborbázis nyoma maradt meg. A feltárások alkalmával a felszínre került aranyozott bronzláb valószínűleg a talapzat császárszobrának töredéke. A bolthelyiségek déli részén a törmelékből került elő

4 később még egy ólommal kiöntött bronzkéz 89