Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

Ezzel szemben a polgárvárosban már semmiféle rendszeres későrómai építkezésről vagy hivatalos életről sincs értesülésünk. A legkésőbbi leletek észak-déli tájolású sírokból kerültek elő,

223 a teljesen barbár jellegű kerámia formákra és díszítésmódokra az Alföld IV. sz.-végi településeiről

224 ismerünk néhány párhuzamot, amelyek távolabb az erdélyi marosszentannai temetők felé mutatnak.

225 A polgárváros e leletei mellett két cikáda-fibula is

226 arról tanúskodik, hogy még sokáig élhettek itt a falak között a Duna túlsó partjáról áttelepült barbárok azután, hogy a provinciális lakosság elhagyta a várost.

227 Eddig az Aquincum területén talált legkésőbbi rómaikori leletek közé II. Theodosius érmét, két cikáda fibulát és az eddigi megfigyelések szerint bizonytalan időpontig használatban levő besimított kerámiát sorozhatjuk. A kutatás mai állása alapján egyetlen épületről sem mondhatjuk, hogy azok a IV—V. sz. fordulóját túlélték volna. Igen elgondolkoztatóak azonban a táborváros legmagasabb rómaikori szintjében fekvő mellékletek nélküli sírok, amelyekhez hasonlókat találtunk a Kiscelli utcai temetőrészben. Egyelőre nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy éppen ezek a sírok származtak attól a lakosságtól, amely az V. sz.-ban itt tovább élt a római államrendszer felbomlása után is.

228 Összefoglalva a%-elmondottakat, a Kiscelli u. 10. sz. alatt és a szomszédos telkeken feltárt területen a legalsó szinten olyan elplanírozott koracsászárkori réteget figyelhettünk meg, amelynek anyagába bennszülött kerámia-áru töredékei tartoztak. így arra a következtetésre jutottunk, hogy az i. sz. I. sz. végén, még a kőtábor megépítése előtt, agyagfalas épületek állhattak itt. Ezek lebontása után épültek meg a kőfalas lakóházak. Kőépületeinknél három építkezési korszakra lehetett következtetni, ezen belül is történtek az épületeken kisebb változások, javítások. Az első periódusban két lakóház állott. Az egyik alaprajzát ebből a korszakból nem lehetett rekonstruálni, a másodikban terrazzóból készített hideg- és melegvizű fürdőkád állott. Mindkét épület elpusztult — valószínűleg a markomann háború alatt. Az újjáépítés még a II. sz. végén megtörtént. Ekkor az 1. sz. épületünket egészen új alaprajzi elrendezésben építették meg, a 2. sz. fürdőkádas épületben nagyméretű átalakítások történtek. Újabb helyiségekkel is bővült az épület. Ebből a periódusból származik az 1. sz. helyiség vadászjelenetet ábrázoló falfestménye, ennek korát a párhuzamok és a díszítőtechnika alapján már a III. sz. első felére tettük. A falfestményekkel kapcsolatban az aquincumi legio egyik festőműhelyét ismertük meg, amely ebben az időben a tábor több középületét festette ki. 270 körül másodszor is elpusztulnak épületeink. A második újjáépítés során — vagyis a harmadik építkezési periódusban — két toldalék-épületet emelnek a meglevő fürdőtől délre. A két régi épületet harmadszor is rendbe hozzák, újrafestik, csatornázását, fűtését is helyreállítják. Már ekkor, a III—IV. sz. fordulóján az épületektől délre fekvő szabad területen kőkoporsókban temetkeztek. A gazdag mellékletek alapján arra következtethetünk, hogy tehetősebb családok tagjait helyezték itt a sírokba. Épületeink a IV. sz. első évtizedeiben leégtek, s ugyanez a sors érte az aquincumi táborváros majd minden eddig ismert épületét, amit az azonos korú falfestményeken látható égésfoltok is bizonyítanak. E pusztulás után épületeinket nem állították teljesen helyre, a fűtést, csatornázást sem használták többé. A romok épebb, lakhatóbb helyiségeibe barbár telepesek költöztek, akik az egyes lakószobákba agyagtapasztásos főzőhelyeket állítottak. Az aquincumi táborvárosban több helyen figyelhettük meg ugyanennek 100. kép. Korsó-pohár melléklet a 22. sírból