Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

A. kimutatta, hogy II. Constantius éppen Aquincummal szemben verte meg a szarmatákat, s Ammianus e támadással kapcsolatban kesereg a barbárok kegyetlenségéről. A történelmi adatok és régészeti leletek tanúsága szerint a 360. évi hadjárat után még félévszázadig a római birodalom keretén belül folyt az élet Aquincumban.

211 Nagy Lajos arról ír, hogy ekkor „lázas építési tevékenység folyt városunkban, amelyhez a téglákat még a szomszédos tartományokból is szállították."

212 Azt látjuk azonban, hogy ez a megfigyelés csak a táborfalon belüli területre vonatkozhatott, az építkezés pusztán katonai célokat szolgálhatott,

213 mert a tábor lakóépületei a történelmi források szerint,

214 I. Valentinianus idejében siralmas képet nyújtottak. Azt meg éppen a fenti adatok igazolják, hogy a canabae vonalában egyetlen lakóépületet sem használtak ebben az időben. Carnuntumot a IV. sz.-végi újjáépítések során valóban lakhatóvá tették, bár rövid időre.

215 Aquincum tehát azzal, hogy megszűnt itt a tartományi székhely,

216 csak katonai szempontból tartotta meg jelentőségét, s a tőle északra és délre fekvő dunamenti erődök és táborhelyek

217 színvonalára süllyedt. Aquincum IV. sz.-végi életére vonatkozó homályos adatokhoz egy megfigyelést szeretnénk hozzáfűzni a Kiscelli u.-i ásatások alapján. Bemutattuk azt, hogy temetőrészünk leleteivel azonos és rokon sírok kerültek elő a táborváros canabae-jának majd minden pontján. Különösen jellemzőek itt a besimított kerámia-, valamint a fémmázzal készült agyagedények,

218 a gyöngyök, csontkarperecek, mert helyben készültek. A fémleletekről azért nem beszélünk, mert ezek Pannónia területén meglehetősen egységesek ebben az időben, minthogy valamely nagyobb központból terjedhettek el. Feltűnő azonban, hogy Aquincumban a IV. sz.-végi polgárvárosi síroknál a kerámiaanyag

219 más típusokkal és díszítésmódokkal jelentkezik, mint a táborvárosban, bár az érmek tanúsága szerint a polgárváros is lakott volt a IV. sz. legvégéig. Külön említjük meg a csúcshegyi villa anyagát,

220 mert ez a polgárváros leleteivel hozható kapcsolatba, s a táborváros késői hagyatékától lényegesen eltér. Előbbi korát jól ismerjük az épületben talált érmek alapján, ez is a tárgyalt késői csoporthoz tartozik. Ha egy városban — amint ezt most Aquincum esetében láttuk — ugyanabban az időben ennyire eltérő csoportok különíthetők szét a helyben készült kézművesáru nagy tömegében, ott különböző etnikumhoz tartozó lakossággal számolhatunk. A táborváros K-NY-i tájolású sírjaiban olyan kerámiaanyagot találtunk, amelyhez hasonlót Leányfalu és Pilismarót burgusaiban látunk ugyanebben az időben.

221 A csontkarperecek és borostyángyöngyök megfelelői az intercisai

222 és brigetiói temetőkben is előfordulnak. Minthogy a táborvárosban a sírok korával egy időben rendszeres katonai erődépítés folyt, s tudjuk, hogy maga I. Valentinianus is megfordult e munkálatok ellenőrzése során táborunkban, csakis arra gondolhatunk, hogy a barbár lakosság valamilyen hivatalos telepítés következtében került a% aquincumi tábor falai kó\é. 96-97. kép. Agyagedények a későrómai sírokból