Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87
csak megújították, és a korábbi fűtőfolyosó beépítése következtében a fűtőszájat az M helyiség keleti oldalán nyitották meg. A 2. sz. épület legnagyobb helyiségét, a D-t ekkor újjáfestették. A díszítés középmezejét vadászjelenet foglalta el. Ennek feldolgozása során az aquincumi festőműhelyek egyikét ismertük meg a III. sz. első feléből. A. harmadik építkezés korszaka Az 1. sz. épület alaprajzát a harmadik építkezés során nem változtatták meg. Megemelték azonban a terrazzopadlót (58. kép) és kijavították a fűtést (59. kép), kivéve a kis sarokszobában, az I-ben (15. kép, alaprajz), ahol semmiféle változtatás sem történt. Ezt a helyiséget is használták a III. periódusban, mert az ajtónyílást nem falazták el az A helyiség felé, sőt fűthető volt továbbra is : e két helyiség közti padlószint emelése ellenére, keskeny nyíláson közlekedhetett a meleg levegő (60. kép). Az újjáépítés korhatározásához további adatot szolgáltat az a törmelékanyag, amellyel a padlószintemeléskor a közöket betöltötték. Ebben olyan téglatöredékek is előfordulnak, amelyeknek bélyegei Szilágyi J. megfigyelései alapján a III. sz. végi betűtípusnak felelnek meg. 90 Továbbá az A és F helyiségekben III. sz. végére utaló használati cikkek voltak. így pl. nyersszínű terracottaszobor töredéke, köralakú alapzaton. Az üregesen kiképzett postamens kidolgozása alapján megállapítható, hogy ez a kis dísztárgy a polgárváros egyik fazekasműhelyében készült, amely a III. sz. elején volt üzemben. Ennek a műhelynek raktárát találta Nagy L. a macellumtól délre lévő épületben 91 (61. kép). Feketére füstölt firmamécses aljtöredéke LX/(HYM)/NUS / j3^ bélyeggel. Erre a ritka bélyegű darabra egyetlen pontos párhuzamot ismerünk, az is Aquincumban került elő 91 * (62. kép). Csontból faragott díszorsó töredéke 93 (63. kép), bronz varrótűk 94 (64. kép), köztük egy szélesíokú hímzőtű is, egy ólomplomba 95 (88. kép). Mindezek a tárgyak a női házimunkával függenek össze. Ebben az építkezési korszakban két toldaléképületet is emeltek a fürdőtől délre. Az egyik keletnyugat irányban elhelyezett négy helyiségből álló lakóépület — T, S, R, Z jelzéssel az alaprajzon —, amelynek további kiterjedését már nem tárhattuk fel. Gyenge falazással, de még terrazzopadlóval készült az épület. A lángcsatorna töredékei bizonyítják, hogy ennek a helyiségeit is fűtötték. Ehhez nyugat felől észak-déli irányú lakóház csatlakozott (67. kép), amelyet a fürdőtől sikátor választott csak el. Ahhoz, hogy a régebbi és az újabb épületek padlószintje azonos legyen, 96 a korábban udvarnak használt területet erősen feltöltötték s a 3. és 4. sz. épületeket erre a feltöltésre alapozták. A falak alatti törmelékréteg (61—65. kép) leletanyaga szintén azt bizonyítja, hogy az építkezés nem történhetett a III. sz. legvége előtt. Az elplanírozott réteg törmelékanyagából megemlítjük egy hattyúval díszített kölni gyártmányú metszett üvegpohár töredékeit 97 (92. kép), valamint az épen maradt díszes agyagmécsest 98 (66. kép). A fürdőnek használt épületet a harmadik építkezési periódusban harmadszor is kifestették. 99 A D helyiségben ekkor planírozták el a vadász jelenetet ábrázoló falfestményt. Az egész épületben a V helyiségben maradt meg legépebben az utolsó faldíszítés. Itt fehér alapon zöld és vörös körök középpontjában sárga stilizált szegfűket látunk. A körök zöld levélfüzérrel és piros virágokkal váltakoznak. Ez a szövetszerű, folytatólagos minta a 111. sz. második felében vált divatossá az egész római birodalom területén. 100 Megfigyeléseink szerint az aquincumi tábor- és polgárvárosban hét olyan épületet tártak fel, amelyekben ilyen körös mintájú díszítéssel festették ki a helyiségeket. 101 Az L és V helyiségeket elválasztó ajtófélfán mai napig látható a harmadik festésréteg a falon. Vörös lábazati rész fölött fekete vízszintes keretdísz, majd fehér mező következik. Ezen a fehér alapon töredékesen maradt fenn a feketével festett rácsminta, e mögött zöld növénydíszt látunk (68. kép). Ennek a díszítésnek megfelelőjét egy pécsi katakomba faláról ismerjük 102 (69. kép). A díszítéssel legutóbb Gerke foglalkozott, aki a kerítésminta korhatározása mellett, annak szimbolikus jelentését is kifejtette. A Kiscelli u.-i V helyiség falfestményeinél megemlíthetjük azt, hogy a falakon fekete betűs felirat töredékeit találtuk. Sajnos, az egyes betűkből a szöveget már lehetetlen volt összeállítani.
