Budapest Régiségei 16. (1955)

KRITIKA, KÖNYVISMERTETÉS - Szilágyi János: Hozzászólás a tudományos színvonalon álló, népszerű múzeumismertetések kérdéséhez 435-440

ból származtat. E. S. ez által az erőltetett származtatás által egy hosszú, spekulatív módon elképzelt kifejlődésnek csak a végső tagját mutatja be. Hol vannak a közbeeső fokozatok ahhoz a fejlődéshez, amelynek a kiindulása az északi, előhallos és nagyszobás háztípus volt, de utóbbi főhelyisége idővel két helyiségsorra és egy összekötő folyosóra tagolódott volna, miként ezt E. S. feltételezi? Csak látszólag, felszínesen tekintve áll fenn E. S. ama elve is, hogy a folyosó alkalmazását a lakóház által elért bizonyos nagyság követeli meg. Pl. gyakran udvar, belső kert tagolja a nagykiterjedésű házat. D. M. Robinson (P. W. — R. E. Haus c, Suppl. Bd. VII., 270.) hangsúlyozza, hogy a folyosókkal való tagolás idegen építkezési elem a göröggel szemben, tehát nem magától bekövetkező, természetesen kialakuló megoldás. Collingwood (The archeology of roman Britain, 112—36.) is folyosós, udvaros és bazilika típusú villa-háztípusokat, legutóbb Berry (Journal roman of Studies 41., 1951., 29.) kettős és egyes folyosójú lakóház-tervezéseket különböztet meg. A folyosó gyakran a ház szélén halad, ahol még nincs is szükség összekötő funkciójára. Mindezért a folyosó alkalmazása formai utánzás, hatás, ízlés, sőt a térséggel való fényűzés kívánalma is lehetett. A tábori laktanya-épületekben saját funkcióval bírhatott, pl. a poggyász lerakására szolgálhatott. A könyvhöz takarékosságból kisebb arányban készülhettek új nyomódúcok. Ez magyarázhatja meg a térképpel való tájékoztatás hiányosságait. Régi kliséről ismételték meg a „Carnuntum és környéke" alapvetően tájékoztató térképet is. Még az ún. „palota" helyét sem találjuk meg a térképen. Az ilyen szegényesség és hiányosság ismeretterjesztő munkában különösen növeli a zavart. Feltűnő a földrajzi tévedések gyakorisága — magyarországi vonatkozásokban. E. S. könyve kétségtelenül érdekesen és frissen előadott ismertetés Carnuntum emlékeiről és történelmi hátteréről. A könyv szerkezeti és módszerbeli eljárását figyelembe kell vennünk, ha sor kerül Budapest népszerű története, illetőleg Aquincum történeti hátteret is megvilágító Vezetőjének a megírására. Olyan megoldást kell találnunk, amely — G. B. Bjelov: A tauros Chersonesos, történeti-archeológiái vázlat c. ismertetése példáját is követve — történeti hátteret is nyújt, de amelynek egyik fejezete körül is vezet Aquincum legfontosabb emlékei között. Térkép- és képanyaga önállóan is adjon kerekded elképzelést, rövid, egységes áttekintést a letűnt városoknak a helyzetéről, sorsáról és kultúrájáról. E. S. módszerének egyik fő, bár negatív tanulsága, hogy nála konkrétabban kell támaszkodnunk az emlékanyagra, elsősorban ezt szólaltassuk meg, sőt bővebb teret engedjünk az eredeti írásos emlékek, adatok kétnyelvű beszéltetésére. Szilágyi János 437