Budapest Régiségei 16. (1955)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Borsos Béla: Az óbudai táborváros-múzeum városrendezési jelentősége és építőművészeti megoldása 427-434

MŰEMLÉKVÉDELEM BORSOS BÉLA AZ ÓBUDAI TÁBORVÁROS-MÚZEUM VÁROSRENDEZÉSI JELENTŐSÉGE ÉS ÉPÍTŐMŰVÉSZETI MEGOLDÁSA Fővárosunk múzeumai a közelmúltban egy méreteiben szerény, de megoldásában újszerű és építőművészeti kialakításában jelentős létesítménnyel gazdagodtak. Ez a III. ker. Kiscelli utca 10. szám alatt megnyílott helytörténeti múzeum. Megteremtésének gondolata négy évvel ezelőtt vetődött fel és szoros kapcsolatban áll Óbuda városrendezési terveinek elkészítésével. E tervezési munkával a főváros illetékes vezető szervei még az 1950. év tavaszán bízták meg a Budapesti Városrendezési Iroda mérnökeit. A tervezők tisztában voltak azzal, hogy e nagyszabású feladat csak az összes objektív adottságok módszeres és tudományos feltárása és helyes értékelése után végezhető el. A rendezendő terület — fővárosunk egyik legrégibb települési magva — szinte töretlen folyamatosságot mutató városi életének nyomait többszöri pusztulása ellenére is megőrizte. A terv készítésénél tehát messzemenően számolni kellett a műemléki adottságokkal. A tervezők egyik elsőrendű feladatuknak tekintették, hogy az újonnan sarjadó városszövetbe ékelődő műemlékek bemutatásával éreztessék Óbuda történetének évezredes távlatait s a városi élet folyamatosságát. Ebből a szempontból ugyanaz a jelentősége volt számukra a ma is használatban lévő barokk és klasszicista műemlékeknek, s a római vagy magyar középkor felszín alatt rejtőző romemlékeinek. Teljes mértékben ki akarták aknázni a romok s a szinte szervesen rájuk települő műemlékek együttes szemléletében rejlő gazdag didaktikus és élménykeltési lehetőségeket. Itt azonban komoly nehézségekkel találták szemben magukat. Óbuda rendezés alá kerülő központi részei az utóbbi századokban állandóan sűrűn lakottak, s így a módszeres régészeti kutatás számára szinte hozzáférhetetlenek voltak. Archeológiai topográfiájukra vonatkozóan igen kevés, a tervezésnél felhasználható konkrét és megbízható adat állott rendelkezésre. Hol lehet számítani a római tábor, a korai- vagy késő-középkori város olyan viszonylag ép s tömeges maradványaira, amelyek mint fenntartott rom-emlékek a konzerválásra alkalmasak, s az új városrész szövetébe beilleszthetők, didaktikus célból fenntarthatók lesznek? Ez volt a legfontosabb kérdés. Megfejtésére egy út, a speciális városrendezési szempontok által irányított, tehát módszereiben a szigorúan tudományos feltárástól részben eltérő, a városrendezési terv által elsősorban érintett területeket vizsgáló ásatás kínálkozott. Népi demokratikus fővárosunk áldozatkészsége a szokatlan, legalábbis hazai viszonylatban egyedülálló célkitűzésű ásatást még az 1950. év nyarán lehetővé tette. A munkába bekapcsolódtak az Aquincumi Múzeum és a Vármúzeum legjobb szakemberei. A régészeti eredmények ismertetése messze túl vezetne kereteinken. Bennünket az 1950. évi ásatás csak azért érdekel, mert ezzel egyidejűleg bukkantak fel a Kiscelli utca és a Korvin Ottó utca keresztezésénél már az új városrendezési terv szellemében épülő hatemeletes lakóépület alapozásánál azok a római épületmaradványok, amelyek végeredményben a táborváros-múzeum létesítésére vezettek, s amelyeknek további feltárása nagy részben ennek az ásatásnak keretein belül történt. 1. kép. Fűtőberendezés a déli védőépület belsejében 427