Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

34. kép. Sírdombormű (mészkő). Aquincum, táborváros lom inkább ló számára készült homlokvédő lemen­nek minősíti. 118 A szarmata lovasok védték pán­céllal lovaikat, a rómaiak tőlük vehették ezt a szokást, minthogy Aquincummal átellenben, az alföldi síkság felől is szarmata nép fenyegetett. Az aquincumi „polgárváros" déli részében egy lakóház törmelék-feltöltéséből 119 vettük ki a háromalakos fa Ifestmény- töredéket (32. kép). Talán egy harckocsijelenet részlete. A korábbi építkezés elpusztulása után, alighanem a Marcus Aurelius császárkori háborúk korsza­kában, a régi falfestmény-darabok tömegével egyengették el az új, felemelt talajszintet. A be­mutatott freskó-töredék eszerint a II. század 2. fele előtti időben készülhetett. .'..,.. A. 11 ö r t márvány dombormű tö­redékei kerültek elő ugyancsak a „polgárváros­ban", a kelet-nyugati főutca csatornájából. A kőzettani vizsgálat szerint anyaga oltvidéki már­vány, tehát eredetét Dacia-Moesia térségében kell keresnünk. 120 A dombormű 121 öt alak csoportja (33. kép). Középen Venus, a főalak magasodik ki. Nemcsak méretarányban, de a megmunkálás finomsága tekintetében is nagy különbség áll fenn a két oldalon nyersen kidolgozott alak­párok és az istennő felmagasított középfigurája között. Ez a Venus-típus Praxiteles „knidosi Aphrodite"-jáig megy vissza, 122 és gyakori ábrá­zolási mód. A mellékalakok kiléte részben kér­35. kép. Síremlék. Előbbi dombormű kiegészítéséhez. Aquincumból 413

Next

/
Thumbnails
Contents