Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

ismertté: a déli szárny közepe táján, kisebb, fallal bekerített udvar (az alaprajzon 27 sorszám) délnyugati sarkában kis szentély

9

® (az alaprajzon 28 sorszám) romjai kerültek felszínre. Még érdekesebb ennél, hogy ez alatt a szentély alatt :

— más tájolásban — egy korábbi szentély falmaradványait találtuk meg (13. kép). Utóbbi alighanem Mercurius istenség

83

, illetőleg esetleg ezzel a római istenséggel azonosított bennszülött istenség számára épülhetett, mert a későbbi cella falába, nyilván mint az előző építkezés bontási anyagát, egy MERCV[rio] AVG(usto) („a fenséges Mercurius-nak") ajánlással kezdődő fogadalmi oltárkövet is beépítettek. Ennek a felirata a habarcsba nyomódott (14. kép), és ezek a szavak fennmaradtak a kőoltárka kiszedése után is. A helytartói palota építésének a megkezdése előtt tehát ez a legkorábbi szentély állhatott itt, talán az őslakosság, esetleg a dunai kereskedelem oltalma kedvéért, amelynek nyilván kikötőhelye lehetett ezen a tájon. A II. építkezési periódus falmaradványai

84 és a főépület közötti kapcsolat még nem tisztázódott, mert ezen a dunai szigeten a talajvíz felhatolása eddig megakadályozta, hogy a szükséges pontokon a megfelelő mélységig leáshassunk, a szóbanforgó periódus alaprajzának teljesebb kikutatása céljából. Feltűnő, hogy legmélyebbre ennek az építkezésnek a falait alapozták, és ezeknek megmaradt felszíne alatt 55—85 cm mélyen, szabályos elrendezésben és párhuzamosságban üreghálózat

85 vonul bennük. Valójában ma még csak találgathatjuk ennek az építkezésnek a rendeltetését és helyét az itteni periódusok időrendjében. A III. építkezési periódus maga a palota. A kiépítés menete ez lehetett: először, vagyis i. sz. 107-ben

86 a keleti szárny létesülhetett, amely önmagában tekintve sarokrizalitos, homlokzat-folyosós villa urbana-űpus (luxus villa). A kiépítés második szakaszában épült meg a déli szárny,

87 esetleg hasonlóan egytraktusú helyiségsor az északi oldalon is. A harmadik fázis a fürdőosztály (15. kép), az északi szárnyon. A kiépítésnek ez a három szakasza aránylag rövid időközökben folytatódott, talán egy évszázad alatt fejeződött be, amit pl. a keleti szárnynak tisztán mértani díszítményű (16.,17., 18. kép) és az északi oldalnak állatalakos m o %a i kj a i (19., 20., 21. kép) közötti kortávolsággal

88 demonstrálhatunk. Az alaprajzot bővítő, változtató építkezési periódusokon kívül számolnunk kell még tatarozások, javítások nyomaival is. Utóbbiak

89 olykor olyanmérvűek voltak, hogy a padozatalatti fűtőtér tartó oszlopait is részben újjá kellett építeni. Az alaprajzi IV. periódus a középső nagyudvarban beépítést, az északkeleti saroknál, illetőleg esetleg az északi középkapu előterében kőfalas elkerítéseket jelentett.

90 Ideje — a nagyszámú, részben építményeiből kibontott bélyeges téglák alapján — Caracalla-Elagabal korszaka (211—222). A palota egyes szárnyainak a rendeltetéséről ez alkalommal a következő megjegyzéseket bocsáthatjuk előre: a keleti szárny — túlnyomóan mozaikos

91 helyiségeivel — a helytartó és környezete szórakozására (16-18. kép), reprezentatív célokra szolgálhatott. A déli szárny padozatait és belső faldíszítéseit jóval egyszerűbb kivitelben valósították meg, a másik két szárny dekorációjához képest. Talán ebben a részben lakott a kiszolgáló személyzet, itt találtak elhelyezést a raktárak. Az északi szárnyat a fürdőhelyiségek csoportja jellemzi (23. kép). A középső nagyudvar építményei között a legproblematikusabb a toronyszerű létesítmény

92 rendeltetése. Szökőkút tartó hengere lehetett a többvájatos kőhenger

93 (24. kép). Az udvar közepén a különálló, lépcsős, két helyiséges építmény

94 feltevésem szerint a császárkultusz célját szolgálhatta, mint s^entély. Mellette dupla embernagyságú mészkő szobortorzó (25. kép) került elő, amely valószínűleg Marcus Aurelius császárt ábrázolhatta, ha a nyak- és tarkórész-töredék hajviseletéből szabad ennyire következtetnünk. A palota környezetének (26. kép, alaprajz) legutóbbi kutatása alapján fennáll annak a lehetősége, hogy a helytartók palotája, fényűző villája mégis szigeten épült, az erődített tábor előtt, vagyis ez mégsem terjedt el eddig a helyig. Továbbkövetkeztetve: az óbudai Kis Dunaág mégis megvolt már a római korban.

95 A palota északi előterében valószínűleg a III. század elején épített gyűjtőcsatorna^ (27. kép) az óbudai Dunaág felé lejt, sőt egy falmaradványon át vágott, szabályos nyíláson keresztül beletorkollik a Duna-ág medrébe. Ez a fal — a partoldalban — 80 m-nyi hosszúságban kíséri a medret;

97 eszerint talán /e/Aö/ó'-építményhez tartozhatott. De további jelenségek is nyilvánultak meg amellett, hogy a helytartói villa-csoport magános építkezés lehetett a dunai szigeten.

98 A „helytartói palota" elnevezés mindenképpen megilleti ezt a díszes villa urbana-t, akár a legiótábor belsejében, akár ennek védett előterében feküdt.

99 Déli szárnyában ugyanis, a bennszülöttek(P) számára épült szentély körüli 404