Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

ja sorában az „első dárdások" a legmagasabb rangot képviselik. Aurelius Donatus

28 elismerését vagy hódolatát, esetleg hízelgését fejezi ki, amikor hivatali felettese lustrumának — nyilván — a kezdetén a római világbirodalmat „fenntartó" istenségnek ajánlja fel ezt a kőoltárkát, és az új 5-éves időszakot is, amelynek szentelte az oltárkövet. Kőfeliratunknak ugyanis a legérdekesebb történelmi problémája Aquincumban, ebben az időszakban, a lustrum. A tartományi „polgári" településeken, így az aquincumi „polgárvárosban"

29 is, az 5 évenként sorra kerülő (quinquennales) duumvirek (polgármesterek, „két férfiú") egy-egy lustrum idejére állították össze a költségvetést, adták ki bérbe a városi földeket, építkezéseket stb.

30 Szóbanforgó felajánlási feliratunk azonban nem az ún. „polgárváros" ötéves pénzügyi egységével, szakaszával kapcsolatos. A lelőhely akkor a legiótáborból a polgárvárosba vezető út mentére esett, ahol a környezetben már találtak sírokat. A felirat a katonai közigazgatás intézőit említi, minthogy a légió tagjait nevezi meg. A légió szűkebb területére vonatkozó lustrum kérdését veti ez fel, amelynek a végzése itt is egyet jelent az igazgatás irányításával, megfelelő irodaszemélyzet adminisztratív segítsége mellett. Az Aquincumhoz térbelileg és korban legközelebbi, hasonló esetek

31 természetszerűleg szintén legiótáborokból, illetőleg legiótábor közeléből ismeretesek, de tanúsítják a III. század folyamán, hogy általában a légió három legmagasabbrangú centuriójának egyike

32 látta el a táborterület és a kapcsolatos rétek, földek stb. igazgatását, gazdasági felügyeletét. A lustrum-fogalom jelentés-változataival, értelmének az alakulásával már részletesen foglalkoztak.

33 A szóbanforgó aquincumi fogadalmi oltárfelirattal kapcsolatban nemigen jelenthet a lustrum bérleti periódust, település alapítását vagy pl. seregszemlét. Ellenben a császárkori tartományi köznyelvben, a kézműves collegium-ok (temetési önsegélyező társulatok) nyelvezetében a lustrum az elöljárók ötéves hivatali megbízatása, periódusa.

34 Ilyen jelentéssel értelmezhetjük az aquincumi feliratot, esetleg gondolhatunk az ünnepélyes hivatalkezdet, beiktatásféle megtörténtére is ebben az esetben. Feltűnő a megismétlődő kapcsolat a legiótábori terület lustruma és a hadi mérnökfélék

35 között. A hódoló, esetleg hálát kifejező fogadalmi kőoltárkák állításában — majdnem minden esetben — vagy közreműködtek utóbbiak vagy éppen ők viselték azok költségeit. Minthogy ezek a mensorok nemcsak a föld, parcellák, bérletek fel-, illetőleg kimérését végezték, hanem hatósági mérnökféleként, a házhelyek kijelölésével

36 a város, a település szabályozásában is szerepet vittek, esetleg ez az aquincumi felirat a sikeres építkezések elismerése is lehetett. Az eddigiekben áttekintettük az aquincumi legióvárost félkörben övező temetkezési sávban legújabban felszínre került fontosabb leleteket, annak legészakibb pontjáig. Most térjünk vissza kiindulásunkhoz, és megint délről észak felé haladva, magának a legióvárosnak a zónájában, de az erődített táboron kívül végzett kutatások eredményei felett tartsunk szemlét. A III. ker. Lajos-utca 160. sz. udvaron városrendezési terv előkészítésével kapcsolatosan húztunk kutató árkokat. A legfelső rétegben nagy mennyiségben találtunk közép- és rómaikori sima, illetőleg domborképes cserépedény-töredékeket,

37 majd mélyebben késő középkori érmekkel keltezett kemencét, továbbmenőleg a rómaikorból kövekből rakott oldalfalas emésztőgödröt, amelybe csatorna torkollott bele.

38 Ez kelet-nyugati irányba haladt, legalábbis a nyomon követhető mintegy 50 m 13. kép. Alaprajz. Két periódus szentélyei a déli szárnyon (helytartói palota) 394