Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Horler Ferenc: Középkori kőfaragó- és elhelyező jelek a budavári lakónegyed épületein 373-386

3. sz. A főkapubéllet északi oldalának 1. kősorában. 4. sz. A főkapubéllet déli oldalának 3. kősorában. 5. sz. A főkapubéllet déli oldalának 1. kősorában. 6. sz. A főkapubéllet déli oldalának 2. kősorában. 7. sz. A déli oldalkápolna keleti falának 4. kősorában. 8. sz. A déli oldalkápolna ajtóbéllet keleti oldalának 3. sorában. 9. sz. A déli oldalkápolna ajtóbéllet nyugati oldalának 4. sorában. 10. sz. A déli oldalkápolna ajtóbéllet nyugati oldalán a váll felett. 11. sz. Az északi oldalkápolna ajtóbéllet keleti oldalának 2. sorában. 12. sz. A főkapu melletti déli nagy támpillér lábazatán a déli oldalon. 13. sz. A főkapu melletti déli nagy támpillér északi oldalán a lábazati párkányon. 14. sz. A toronyalja déli falán az első kvádersorban. 15. sz. A toronyalja déli falán a második kvádersorban. 16. sz. A toronyalja északnyugati sarokbordájának hatodik darabján. 17. sz. A toronyalja délkeleti sarokbordájának ötödik darabján. 18. sz. A toronyalja délkeleti sarokbordájának hatodik darabján. 19. sz. A toronyalja délkeleti sarokbordájának hetedik darabján. 56. sz. A torony északi oldalához simuló külső lépcsőtoronyból az I. emeleti énekkarzatra nyíló kőajtóbéllet nyugati falába vésett 1496-os évszám. Ezek közül a kőfaragójelek közül az 1., 9. és 14. számúak rajza hasonló és ilyen jelek a kassai Szt. Erzsébet templomon négy helyen fordulnak elő.

2 A 2., 3., 4., 7. és 17. számú kőfaragójelek a budavári középkori királyi palota déli nagytermének boltozati bordáin is előfordulnak.

3 A 20—37. és 55. számú 19 db kőfaragójel a templomhajó bontásából előkerült kövekről való, melyeket az 1686-i ostrom után építettek be az újjáépülő barokk templom hajójába. Közülük a 32. számú háromszor fordul elő, hasonló rajzzal a kassai templomon.

4 A 8. és 26. számú más állásban egyszer fordul elő a kassai székesegyházban.

5 Az 5. sz. más állásban egyszer, a 22. sz. ugyanilyen állásban, ugyancsak egyszer fordul elő a brassói Fekete-templomon.

6 A 38—54. számú 17 db jel koelhelyezési jel ugyancsak a bontásból előkerült kövekről, valamennyi a kövek összeillesztési síkjain fordul elő. Ezek közül figyelmet érdemel az 50. sz. jel, amely középkori kőelhelyező olló rajzát mutatja. A Mária Magdolna templom valamennyi itt ismertetett kőfaragójele és elhelyezési jele a XV. században épült három-hajós gótikus templom köveiről származik.

7 Az 55. számú vésés a déli oldalkápolna kutatásakor egy oszloptöredéken került elő és a következő részekből tevődik össze: egymonogramm, szóösszevonással írt név: „ANDREASZANISZLAY", alatta évszám: „A. D. 1585.", végül a név után egy kőfaragójel. Valószínű, hogy egy, a templomban későbbi időben megfordult kőfaragó jele. A Nagyboldogasszony templom 31 kőfaragó- és kőelhelyező jele (2. kép) közül az 1 — 10. számú kőelhelyező jeleket már Horváth Henrik ismertette 1935-ben.

8 A 11—15. számúakat Schulek Frigyes rajzi hagyatékában találtam meg. Ezeket a templom restaurálásakor ő maga rajzolta le eredeti nagyságban és a következőkben jelölte meg: i 11. sz. „A nyolczoldalú pillér déli oldalán egy ölnyire az oszlopfő felső széle alatt." 12. sz. „A nyolczoldalú pillér északi oldalán egy ölnyire a lábazat felett." 13. sz. „A nyolczoldalú pillér déli oldalán három lábnyira a lábazat felett." 14. sz. „Az északi szentély délkeleti pillérjének északi oldalán, a második vízrézsle alatt lévő első sarokkövön." 15. sz. ,,A főszentély északi ablakának bal keretén egy ölnyire az első vízrézsle felett." A 16—29. számúak Budavárának 1944—45. évi ostroma után kerültek elő, a templom déli, ún. Mária-kapuján, a festés és vakolat leválása után. A 16—25. számúak a kapu nyugati oldalbélletén, a 26—28. számúak a kapu keleti oldalbélletén, a 29. számú a nyugati béllet előtt, az előcsarnok nyugati falán. 374