Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Schauschek János: Adatok az aquincumi ipari technikához 301-324

JEGYZETEK „AZ ADATOK AZ AQUINCUMI IPARI TECHNIKÁHOZ" C. ANYAGKÖZLÉSHEZ 1 Marx: A tőke. I. köt. Szikra 1949. 212/17. jegyzet. 2 A vastárgyak közül a 3. és a 10. sz. alatt felsoroltakat Kalmár János kartárs határozta meg, akinek szíves fáradozásáért ez úton mondok köszönetet. 3 Ltsz. 33194. Leihelye a rommező a Múzeum körül. 4 Egyetlen bizonyos mértékig analógiának nevezhető darabot sikerült találnom. Corpus III. k. 10494. sz. alatt említ egy kődarabot, kőkerítést vagy kőrácsot belevésett vonal- és számjelzésekkel. Első sorban: XI. XII. XIII. XIIII. XV. XV. Második sorban: XX. Harmadik sorban: IIII. XXV. A kő a polgárváros amfiteátrumában került elő. Esetleges analógiákat a további kutatás hivatott fellelni. 5 H. Kraemer: Weltall und Menschheit. III. köt. Berlin. 19. o. közölt kép. Naptárkövet ábrázol, amelynek felső részén a planetáris hét napjait védőisteneik kontúrjával ábrázolták. Középső részén köralakban a hónapok asztrologikus jeleit, míg a kör két oldalán a hónap napjainak római számait vésték be. Minden szám és jel mellé kis hengeres nyílást faragtak, amelyben kis jelző henger egyszerre mutatta, hogy mely hónap hányadika és a hétnek melyik napja van. (3. kép). A közölt képnek az elve ugyanaz, minta miénknek, csak a jelzést oldották meg más módon. Ezen a téren sokféle megoldás volt és az általunk közölt az egyik provinciális változat lehetett. — M. P. Nilsson: Sonnenkalender und Sonnenreligion. Archiv für Religionwissenschaft. 30. 1933. 166—167. Caesar a napkalendáriumot vezette be. Az év ezután a provinciákban is 365 és 1

j

í napból állt és a hónapok hold jellege is megváltozott. Az egyes városok naptárai különböző módokon épültek föl, pl. Tyros és Arabia 30 és 31 napos hónapokat vallottak. Heliopolis és Baalbek naptára is hasonló. 6 Pízv/y— Wissova: Real-Encyclopädie. XII. Halbband. Stuttgart, 1909. Fasti (Naptár). 2016-17, 2021. 7 Az Aquincumi Múzeum leletei között is van egy ilyen bekarcolásra szolgáló szerszám. 8 L. Jakobi: Das Römerkasteil Saalburg. Homburg, 1897. 197—198. — Kabdebó: Az építőművészet története. I. Ókor. Bp., 1903. 276. — Waelder Gy: A görög és római építés alaktana. Bp., 1920. 9 L. Jakobi, id. mű, 227—229. Ugyanennek a munkának a táblakötetében a XIX t. 1 — 2—3. sz. ábrák mutatják a különböző típusú téglákat. A 10. sz. ábra pedig szeggel a falra erősített téglákat nézetben és metszetben mutatja be. C. Blümlein: Bilder aus dem Römisch

—Germanischen Kulturleben. München, 1918. 48./128 kép. 10 A. Mau: Pompei. Építőanyagok. 11 L. Jakobi, id. mű, az előbb említetteken kívül XXXXIII t. 4—7. Novotny: Der Bäderbezirk Virunum. 147./128 kép. 12 A rommező területén elszórtan kerültek elő, de elég nagy számban maradtak meg, ami felhasználásuk gyakoriságát bizonyítja. 13 Vitruvius tíz könyve az építészetről. V. könyv. Bp., 1898. XI. fejezet. 97. 14 Ez a szegtípus a vele együtt konstruált téglával a provinciális viszonyokhoz alkalmazkodó kísérletnek tekinthető, amely egyszerűbb, könnyebben kidolgozható téglákat igényelt, azonfelül a másik eljárásnál sokkal kevesebb munkát és anyagot. A fentebbi módnál a négy horgot 2—2, tehát összesen 8 szeggel kellett a gerendához hozzáerősíteni, míg a mi egyszerűbb eljárásunknál magát a tartó kampót verték be a mennyezet-gerendákba. 15 A. Neuburger: Die Technik des Altertums. Leipzig, 1921. Der Bergbau. 8-9. 16 Pauly— Wissova: Real-Encyclopädie. Supplementband. IV. Stuttgart, 1924. 123-155. Bergbau. Különösen a világításra vonatkozóan 1. 132. 17 Ltsz: 32511. 18 Fremersdorf: Der Römische Gutshof Köln. RömischGermanische Forschungen. 6/1933. V/J 35 t. 31/4. Vasból készült nyitott lámpát mutat. — Uo., 35/5. V/J 45. Jó állapotban fennmaradt felfüggeszthető lámpatípust ábrázol. — Uo., 47/1, XI. 89. Szintén épen maradt és falba vert szegre függeszthető lámpatípust ismertet.— H. Jakobi: Saalburg Jahrbuch. III. 1912—14. Frankfurt, 531, t. X/7. Felfüggeszthető lámpatípust mutat, vasból készült nyéllel. - Uo., VI. 1924. 58. t. IX/13. Felfüggeszthető típus, a nyél hossza 52 cm. 19 Például a Laktanyán. 31. sz. alatti építkezésnél előkerült palota alaprajzában egy érdekes földalatti, mintegy 8 méter hosszú folyosó volt, amely nem bizonyosan meghatározható célokat szolgált, fűtésre vagy börtönnek használhatták. (Szilágyi János felfogása.) Leírása és képe megjelent AÉ 1951/2. 133. és LUI t. 20 Ltsz. 32416. Közelebbről meg nem nevezett a leihelye, de az ásatások területéről került elő. 21 L. Jakobi, id. mű, 242/36. — L. Jakobi: Saalburg Jahrbuch VIL (1930) Frankfurt. 52 t. XIII/1. Három darab lényegében hasonló lapátot közöl, amelyek közül az egyik jóformán azonos az általunk közölttel. Tűzilapátként határozták meg mind a hármat. 22 A. Neuburger: Die Technik des Altertums. Leipzig, 1921. 11—13. és 33—40. A fémekről és az aranyról általában. 23 Az egyiptomi aranyművesség ezen a téren a mi korunk tökéletességét éri el, mert Berthelot mérése szerint 0,001 mm vékony lapokat tudtak készíteni. 24 A. Neuburger, id. mű, 28. kép. Egyiptomi aranyművest ábrázol, aki kővel dolgozza meg az aranylapokat. 32. kép egy vatikáni múzeumban levő domborművet mutat, amelyen egy római aranyműves kis kalapáccsal aranylapocskákat készít elő. 25 Uo., 68/96 kép. Ámorok aranyműves kalapáccsal. —A. Mau, id. mű, 326/169 kép. Hasonló téma. 26 Ltsz. 32 474. Leihelye Aquincum. A rozsda erősen megrongálta. 27 A. Neuburger, id. mű, 33—37 kép. 28 Lakatos L. ötvösművész szíves közlései. 29 L. Jakobi, id. mű, 219.32/8 kép. - Saalburg—Jahrb. : III. (1912) 51. t. VIII/2. Domborítókalapács. - UoV. (1913) 71. t. XXIII/3. Kis domborítókalapács. L. Lindenschmidt: Ein Massenfund römischer Eisenge319