Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Schauschek János: Adatok az aquincumi ipari technikához 301-324

11. kép. 1. Ajtó-ellensúly távlati képe. — 2/A

y B, C. A súly működésének három fázisa. — 3. A súly szerkezetének felülnézete a .B-vel jelölt helyzetben. — 4. Villavasalás két oldalról. — 5. Vasalt végű favilla távlati képe fantáziánk alapján képzelhetjük el, semmiféle támpontunk sem maradt erre vonatkozólag. Lehet, hogy ajtók automatikus becsukására szolgált a szerkezet. Manapság ezt a kérdést egy egyszerű hengerrel oldják meg, amelyben dugattyú-kar mozog és a hengerben sűríti a levegőt az ajtó nyitásakor. A nyitva hagyott ajtót a kiterjedő levegő a dugattyú segítségével lassan visszanyomja helyére. Elvileg hasonló lehetett az ellensúly szerkezete is, csak itt a komprimált levegő helyett a nehézségi erő működött energiaforrásként. Az átlyukasztott követ kötélre fűzték, amelynek végét az ajtó felső, zár felőli részére függeszthették, míg másik végét az ajtófélfához vagy falhoz erősítették. A kötél az ajtó csukott állapotánál meglehetősen kifeszülhetett. Amint az ajtószárnyat nyitni kezdték, a závár felszabadította az ajtót a befelé mozgásra. A belépő által adott erőhatás és a kő súlya összegeződött, a kötél egyre rövidült és a súly lefelé süllyedve mozgatta az ajtót is befelé. Az ajtó becsukásánál fordított volt a helyzet. Mechanikai energiával kellett az ajtó becsukójának a lesüllyedt követ felemelnie és az ajtót becsuknia. A becsukott ajtót kilinccsel vagy zavarral rögzíteni kellett, mert másképpen az ellensúly ismét kinyitotta. Ez az ajtónyitás menetének a vázlata (lí. kép, 2IA,B,C; 11. kép, 3.). 9. FAVILLA VASALÁSA Eredeti tárgy a Múzeum gyűjteményében ez a vasdarab, amely az ókor mezőgazdasági munkaeszközeiről nyújt felvilágosítást.

44 315