Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Schauschek János: Adatok az aquincumi ipari technikához 301-324

(A rekonstrukciós ábrán B az egyik fül — amely nagyobb a másik oldali bilincsfüleknél — C az összekötő tag és A a bilincstest másik fele. Itt is látjuk a hozzákovácsolt négyszögű lapot és két, néhány milliméterre kinyúló lap-töredék kiegészítését.) A bilincs szerintünk következőképpen működött: mindkét négyszögű lapból egy-egy kis, középen átlyukasztott lap nyúlt ki. Az elítélt lábára úgy verték rá a bilincset, hogy a lábszárra igazították a sínt, utána a két kis lapocskát egymásra illesztették és a nyíláson át rögzítették. Ez a rögzítés (6. kép, 1 l/A) történhetett akár beleillő csapszeggel, akár más módon is. A leleten olyan kevés a támpont, hogy a részleteket illetően teljesen képzelőerőnkre vagyunk utalva. Az is elképzelhető, hogy a négyszögű részhez kulccsal nyitható retesz volt építve, amelybe a másik oldali kiálló kis lapok beleillettek. (6. kép, 11. Ábránk kiegészítve mutatja a bilincset. Az említett két négyszögű részt A és D jelöli.) A bilincs másik oldala sokkal egyszerűbben záródott (6. kép, 10.). A lyukas (A) fülbe kapcsolt C-vel jelölt utolsó lánctagot a kovács a széthajlított végű D lánctagba beleillesztette és utána visszakalapálta, illetőleg forrasztotta a D tag két összeillő végét. Ezt a zárat csak véglegesen lehetett nyitni, mert egyszermindenkorra rögzítve volt. Nyitáskor a kovács a műveletet megfordítva végezte. Minthogy a bilincs egyik része nyitható volt, fennáll annak a lehetősége, hogy a bilincs nem a lábak rögzítésére, hanem a kéznek a lábhoz kötésére szolgált. Az elítélt lábát a kezéhez béklyózták, ami jóformán kínzásszámba menő büntetés. Mozogni így nem lehetett, úgyhogy ha munkára hajtották, vagy általában mozgást engedélyeztek a rabnak, az egyik rész kinyitásával a csuklót és bokát összekötő láncot megoldották. A baloldali szélesebb rész lehetett a bilincs alsó, bokára illő része. Ennek homorúra kalapálása azt a célt szolgálta, hogy jobban simuljon a lábhoz és ne törje túlságosan a rab lábát. 7. AJTÓSAROK-VASALÁS, ALÁTÉTLEMEZ STB. Az antik ajtószerkezeteket elég jól ismerjük, főleg pompeji maradványok alapján.

33 Az ajtó csaknem mindig kétszárnyú volt és befelé nyílt. Az ajtótok szerkezete fa- vagy kőküszöbből, két, többnyire kőből készült ajtófélfából és szemöldök-gerendából állott. Lényeges különbség a mai ajtókhoz képest, hogy az ajtószárny nem pántokon mozgott, mint ma, hanem a szárny egyik oldalán egy-egy hengeres csap állott ki alul és felül. Ez a csap beleillik a küszöbbe és szemöldökgerendába vájt, ugyancsak hengeralakú tokba.

34 Hogy a súrlódás kisebb legyen, a kiálló facsapokat fémmel burkolták. Ez a csapra húzott fémhenger vasból, vagy módosabb háznál bronzból készült. A mennyezeten a csaplyukat is hasonló hengerrel bélelték, amelyben a másik henger forgott. Ez a bélelet szintén bronz vagy vas lehetett. Alul a küszöbben volt a másik csaplyuk, amelyet ugyanígy burkoltak a súrlódás csökkentésére. Aquincumban csupa kétszárnyú ajtót ismerünk, amelyeknek kőküszöbe van. Az ajtók mind befelé nyíltak. A kőküszöbbe bevágott hengeres bemélyedés van a csap részére és ennek a csaplyuknak a fenekén is kerek vaslap volt, hogy a csap és a kő között a súrlódást enyhítse. Az alább közölt és általunk felismert rendeltetésű vas alátétlemezek ebbe a csoportba tartoznak. Ennek a rendszernek egy korábbi, fejletlenebb alakját látjuk egy saalburgi példán, ahol egységes vassarut alkalmaznak kőküszöb nélkül az ajtósarok befogadására.

35 Maga az ajtószárny deszkából készült, gyakran gazdagon megmunkált felülettel, bronzborítással, rácsozattal áttörve és csont-berakással díszítve.

36 Az ajtószárnyat závárzat erősíti a küszöbhöz, amelynek a bevésett nyomai mindenütt megvannak, így Aquincumban is. A zárakkal, kulcsokkal, reteszekkel most nem foglalkozunk, mert nem tartozik jelen tanulmányunk tárgyához. Az ajtószerkezet nem a legpontosabban zárt, mert az ajtócsapok idővel megereszkedtek.

37 Jelenleg több ajtóalkatrész van a Múzeum birtokában, amelyekből több csoportot mutatunk be. Egyik csoportba tartoznak a kerek vas alátétlemezek.

38 Átmérőik 7,1 cm, 6,1 cm és végül 5,8 cm. Vastagságuk ugyanabban a sorrendben 0,7, 0,6, 0,5 cm. A rozsda erősen megrongálta valamennyit (8. kép, 1., 2., 3.). 310