Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Kaba Melinda: Az aquincumi parancsnoksági épület belső dekorációja a Laktanya utcában 255-293

16. kép. Nyolcszögű kazetták belsejében szereplő figurák. 1. hypocampus, 2. medúza Részleteiben megvizsgálva az egyes stukkódíszeket, különbségek tapasztalhatók a kivitelezésben. Felvetődik a kérdés, hogy több mester vett-e részt a 2-es terem dekorálásában? Feltétlenül több csoportban dolgozhattak. Mások készíthették a figurális reliefrészleteket, mások a plasztikus párkányornamenseket és megint mások pusztán csak a nyomómintákkal formázott párkányokat helyezték a falra, amint a falfestészetben is az egyes díszesebb figurális képeket mások festették, mint az egyszínű mezőket. A tervező és irányító mester azonban egy lehetett. A szoba díszítésében egységes elvek érvényesültek. Mindenütt uralkodó a plaszticitás, túlsúlyban vannak a geometrikus elemek és gyakori az architektonikus motívumok követése. Sajátos kettősségben jut kifejezésre a klasszikus tradíció követése és ugyanakkor ragaszkodás a provinciális ízlésű elemekhez. A Laktanya utcai stukkókat Összehasonlítva a pannóniai scarabantiai

65 és aquincumi (csúcshegyi)

66 stukkókkal, megállapítható, hogy a Sopron belvárosi geometrikus stílusban készült mennyezet időben és formában rokon a Laktanya utcaival, míg a csúcshegyi villa — bár a stukkódíszek elrendezésében (kazettás mennyezet, falfelületi reliefek, párkányok stb.) hasonlóságok vannak, mégis — egy későbbi kor és más iskola stukkóművészetének ízlését tükrözi. A stukkók datálásáho^ hozzásegítenek részben a sztratigráfiai megfigyelések, részben az egy rétegből előkerült egyéb leletek.

67 A kiásott területen a jelenlegi talajszint alatt 1,50 m, 1,80 m-nél kezdődött a római törmelékes réteg, melynek vastagsága 30—50 cm volt. Ez alatt bukkantak fel a rómaikori falak (103,20 m Adria feletti magasságban), majd eltávolításuk után —• alattuk — sárga iszapos rétegben fekete, zsíros humusszal betöltött bevágások mutatkoztak az őskori lakó-, illetve szemétgödrök nyomaiként. Ezek mindegyike túlhaladt az árkok vállalati terv szerint kiásott 3,10—3,40 m-es mélységén. Sztratigráfiailag lényeges körülmény, hogy ezeket a gödröket mindenkor átszelik a rómaikori falak. Következésképpen a kőépület építésekor elplanírozták és fekete római humusszal betöltötték a gödröket. Ehhez a legkorábbi szinthez közvetlenül kapcsolódik a stukkóval díszített épület falainak alapozása. A gödrökben talált leletanyag kis része a bronzkor II. periódusához kapcsolható, nagyobb része azonban keltakori. i A kelta gödrök kerámia anyaga az i. sz. I. sz.-ban is használt császárkori bennszülött fazekasmesterek termékeit tartalmazta éppen úgy, mint az albertfalvai kelta eraviszkusz telep esetében is.

68 Számos edény töredék a békásmegyeri, tabáni és gellérthegyi típusokkal mutat rokonságot. A grafitos hombárok

69 (19. kép, 4—6. és 18. kép, 2.), besimított díszítésű

70 edények, (20. kép) alávágott peremű békásmegyeri tálak (18. kép, 4—6; 18. kép 11; 20. kép; 22. kép 4.)

71 szűrő (18. kép 9.), fazekak(18. kép, 7. 8. és 10.), poharak

72 (22. kép, 2.) és vörös alapon fehér csíkos festésű hombár

73 (22. kép, 6.) az i. sz. I. sz.-ban — Domitianus császárig — itt állomásozott ala (lovas segédcsapat)

74 melletti bennszülött lakosság életének emlékei. 272