Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

Ami az idézett kékkend összetétel értelmezését illeti, már többen felvetették, hogy a kék színnév kapcsolatba hozható a nemesebb származás megjelölésével.

113 Ez az értelmezés teljes megvilágítást nyer az orchoni feliratok által, amelyekben Kül tegin és Bilge kagan őseikről, mint kök türk uralkodókról beszélnek.

114 A feliratok e helyeihez Thomsen a következő magyarázatot fűzte: „Dans l'expression des «Turcs Bleus»,

Kök Türk,)t suppose que cette épithète de bleu, couleur sacrée du ciel (kök signifie à la fois ciel et azur, bleu) doit désigner les Turcs comme les «célestes», les «augustes», maîtres de la terre, tout à fait de la même manière que lorsque Genghis Khan appelle ses Mongols Koka Monggol, les Mongols Bleus, les Mongols célestes."

115 Azt hiszem, alig vitatható, hogy a kékkend jelentése eredetileg ugyanez: az uralkodó, az égi, a kék kend. Ez a név beszédes bizonyítéka annak, hogy a kékkendek az égiekkel egyenrangú kende vagy kündü, a főfejedelem népei voltak. Figyelmet érdemel egy másik név is, amely a kendekkel összefügg. Mint fentebb láttuk, a Vasmegyében Felsőőr, Alsóőr és Orisziget mellett fekvő Kendszék másik neve Vasverőszék (1358: Wosvereu^ek alio nomine Kendnek). Vasverő szavunk — amely helynévben egyedül itt fordul elő — régi magyar nyelven kovácsot jelentett. Az idézett összetételekben kend és vasverő, azaz kovács azonos szerepben fordul elő; a szóbanforgó kend falu tehát kovácsmesterségről volt ismert a környéken. Ez a körülmény emlékezetünkbe idézi, hogy a türkök kialakulásában milyen szerepe volt a kovácsmesterségnek. A kínai források elmondják, hogy a türkök az ázsiai avaroknak (zsuan-zsuanoknak) alávetett nép voltak. A türkök őse a zsuan-zsuan birodalomba menekült, ahol megengedték neki, hogy kovács mesterséget űzzön, ami a hivatása volt. A türkök arra szolgáltak a zsuan-zsuanoknak, hogy fegyvert kovácsoljanak nekik.

116 A türköknél követségben járt Zemarchos is arról tudósít, hogy Szogdiában türkök mentek elébe és vasat kínáltak neki eladásra.

117 Mózes Kalankatvaci örmény történetíró viszont elmondja, hogy Észak Királya — aki alatt a nyugati türk kagánt kell értenünk,

118 — adót szed be az arany- és ezüstművesektől és a vasbányászoktól.

119 Mindez azt mutatja, hogy a türkök kezdetben kovácsnép voltak. Szerepe volt ennek bizonyára katonai sikereikben is, hiszen a fejlettebb fémtechnika jobb fegyvereket is jelent. Az ilyen sikerek eredménye bizonyára az a mágikus tisztelet, amellyel nomád társadalmakban, de egyebütt is, a kovácsmesterséget körülvették.

120 Az elmondottak alapján a vasverő kend népet talán párhuzamba állíthatjuk a türk kagán kovácsnépével. Egyéb kendjeink XIII. századi társadalmi helyzetéről annyit tudunk, hogy a Sáros-megyei Kende lakói királyi agarászok (liciscarii), a Nyitra megyei Kendi, a Vas megyei Szarvaskend és a Valkó megyei Kendcsapa lakói pedig várnépek voltak. Ami a kékkendek eredeti társadalmi helyzetét illeti, valószínű, hogy a kende, kündü tiszti kíséretét alkották, akikhez a fegyveres szabadok és kézművesek tekintélyes csoportja tartozott. Arra nézve, hogy a kendek esetében az uralkodó fegyveres kíséretével lehet dolgunk, például felhozhatjuk Kun László nyőgéreit, kun fegyveres kíséretét, amely a forrásokból a kend névhez hasonlóan népnévként fordul elő

121

, de utalhatunk az idézett 904-i adatokra is, amelyek szerint Kurszánt kíséretével együtt (Chus

sal dux eorum suique sequaces és Cusa rex cum magno exercituprincipum suorum)

122 csalták tőrbe. Az a körülmény, hogy a kezdetben a kündü nemzetségéhez tartozó, ill. kíséretét alkotó kékkend népelemet a gyepükre kitelepítve határőri szolgálatban találjuk, arra mutat, hogy ezeket 904 után a legyőzött és behódolt nomád törzsek sorsában részesítették. Az eredeti szállásterületen meghagyták Kurszán nemzetségének behódolt maradékait, akik a XIII. században Kartal vagy Korszán nemzetség néven tűnnek fel Pest és Pilis vármegye szélterületein. Hasonló eljárásban részesült az Augsburgban kivégzett Bulcsú nemzetsége, akiknek maradványai a XIII. században Vérbulcsu vagy Lád nemzetség néven a zalai Balaton parton Lád (ma Lábdi) vidékén egy kis területet birtokoltak. Ugyanilyen sors jutott a legyőzött Ajtony nemzetségének osztályrészül, akinek maradékai ugyanebben az időben Ajtony nemzetség néven Csanád megye területén laktak s néhány falu mellett Ajtonymonostorát bírták.

123 Kurszán nemzetségének elkobzott területét Árpád és fiai szállották meg. Nemcsak abból következtethetünk erre, hogy Árpádot már itt temették el, hanem abból is, hogy Árpád fiának, Üllőnek,