Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Seenger Ervin: Egy XIX. század eleji pest-budai látkép és tanulságai 243-251

SEENGER ERVIN EGY XIX. SZÁZAD ELEJI PEST-BUDAI LÁTKÉP ÉS TANULSÁGAI A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a Budapesti Történeti Múzeum számára 1948-ban átadott, budapesti tárgyú metszeteivel néhány vízfestmény is a múzeum birtokába került. Ezek közül az egyik az ábrázolás tárgyán felül más szempontból is érdekes. Az 1815 körül készült látkép a mai Vigadó utca nyugati végéről nézve ábrázolja Budát a Gellérthegytől a Várhegy északi végéig. A szignált festmény mestere Silber, közepes tehetségű festő vagy inkább rajzoló — akinek egyéb műveit egyelőre nem ismerjük, tanulmányunk szempontjából pedig személye nem is jelentős — minuciózus, iskolás pontossággal ábrázolja a Tabán, Vár és Víziváros épületeit, a gellérthegyi csillagdát és a hajóhidat. Az előteret a pesti Dunapartnak az a szakasza tölti be, amely ma a Molotov térnek felel meg. Baloldalán, a kép szélénél az Angol királynő-szálló (északnyugati) sarkát, előtte a hajóhídfőt és az 1789-ben létesített dunaparti sétány fáit látjuk. A szállótól északra, tehát a kép bal sarkánál rekesz-szerű falazást találunk, ami nem más, mint a pesti Vigadó alépítménye (l.kép) A Vigadót a Német Színházzal együtt a XVIII. század utolsó évtizedében a mai Türr István és Régiposta utcák közötti telekre tervezték, majd 1806-ban a kettős épület számára a mai Vörösmarty tér—Vigadó utca—Deák Ferenc utca—Dunaparttól határolt területen jelöltek ki telket, ahol a színház 1808/1812 között, a Vigadó pedig 1808/1831 között fel is épült. Bár a kettős épület alapjait egyidejűleg rakták le, a Vigadó építése az alapok lerakása után abbamaradt. Mind a színház, mind a Vigadó terveit Aman János udvari építész készítette el, a Szépítőbizottmány azonban 1809-ben a színház, 1816-ban pedig a Vigadó építését Pollack Mihályra bízta, aki Aman János mindkét tervét megváltoztatta, úgyhogy a kettős épület végleges alakját Pollack Mihály határozta meg.

1 A Vigadó építését,@sak két évtized múlva, 1829-ben folytatták, minden valószínűség szerint a már meglévő és Amantól tervezett alapokon, de már Pollack tervei szerint. A képünkön látható Vigadó-alapfalak egy másik témához vezetnek el bennünket, ami a budapesti városképábrázolások szempontjából jelentős. Annak ellenére ugyanis, hogy a Vigadó építése húsz évig szünetel, e két évtized folyamán megjelent egyes vedutákon a kérdéses helyen mégis hatalmas, klasszicizáló későbarokk, kupolás épületet látunk, amely a Német Színházzal egybeépült (2., 3. kép). A városképeket ábrázoló művészektől — különösen a fényképezés feltalálása előtti időkben — nem várhatjuk el, hogy fényképhitelességű látképeket készítsenek. Egy városkép-veduta hitelességét nem csökkenti lényegesen, hogy a művész valamelyik nem éppen fontos épület homlokzatán néhány axissal többet vagy kevesebbet ábrázol, de egészen más a helyzet, amikor a városkép olyan fontos elemeiről van szó, mint amilyen jelen esetben a Vigadó, illetőleg a Vigadó helyén állott vagy nem állott épület. Az említett időszakban, tehát az 1810-es és 1820-as években, készültek olyan ábrázolások is, amelyek a szóbanforgó helyen, azaz a Vigadó telkén semmiféle épületet nem mutatnak, hanem a telek keleti oldalán a Német Színház hátsó falát látjuk (4. kép). A valóságnak ez az ábrázolás felel meg. De még olyan kiváló veduta, mint Petrich András rézkarca 1818-ból és az Artaria-cég kiadásában 1825 körül megjelent rézmetszet — amely bár nyilvánvalóan Petrich rézkarcán alapul, de figyelembe veszi a Dunasoron az 1818 után épült házakat is (pl. a Wurm-udvart) — valamint az ugyancsak ebből 16* 243