Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242

amely bécsi és francia gyártmány egyformán lehet. A berendezést a kandalló fölötti sarok-tükör, a csengőhúzószerszám és három családi arckép egészíti ki („allehöchst dero Familien Portraits"). Nyugat felé az átjáró folyosón megközelítjük a „császár kamráját" (23. sz.), amely hasonló kiállítású volt, mint a császárnő retirate-ja. Említésre méltó bútordarabok: két diófa-fournieros fiókos szekrény, egy cseresznyefa borítású asztal. Ezek valószínűleg magyar biedermeier darabok voltak. Visszatérve a császár öltözőszobájába (néhol mint 2. öltözőszoba szerepel) dél felé, a császárnő társasági v. tükörtermének megfelelő (18. sz.) öt ablakos tér, két helyiséggé oszlik. Egyik a „császár fogadószobája" („Empfangs Zimmer S-r M. des Kaisers", 24. sz.), vagy mint több helyen nevezik, a 2. tükörterem^ amely csak kétablakos, és a faburkolatba a tükrön kívül itt csak 28 festményt illesztettek be. A XIX. század eleji átalakításkor ennek a teremnek a belső kiképzését módosíthatták, mert 1846-ban az aranyozott díszű panneau-ban arannyal átszőtt kék selyemtapéta feszül. A márványlapos trumeau a megszokott helyen lévő, 2 részes tükör alatt lehetett. Két asztal tartozott a szoba bútorzatához, egyik mahagóniból, a másik törökmogyorófával volt fournierozva. További — a szoba leltáranyagához tartozó — két cseresznyefa borítású asztalt 1846-ban Forray grófnő, főudvarmesternő használatában találunk. A kályhát az állagjelentés jó állapotúnak nevezi, de megjegyzi, hogy egyáltalában nem illik a mostani berendezéshez („Ausstattung"), amiből következik, hogy ezt a helyiséget valószínűleg már klasszicizáló stílusban átrendezték, illetve újjáalakították s az említett (talán rokokó) kályha kellemetlenül elütött környezetétől. A teremben 10 lángos üveggyöngyös csillár függött. A délkeleti háromablakos kis sarokszoba a „császár dolgozószobája" nevet viselte („Arbeits Cabinet", 24. 1

/

2 sz.). Az aranyozással díszített boiserie-ben, az észak-déli ajtósor axisában a már említett nagy, aranyozott, faragott falitükör, különben zöld selyemtapéta kárpitozás. Ez a szoba is az újabb, empire stílus jegyeit viseli. A commode szekrény tiszafából, az íróasztal indiai fából van, míg az aranyozott véretekkel ékesített ülőbútorok mahagóniból készültek. A további termek is a „császárnői lakosztály" tükörképei gyanánt helyezkednek el s elnevezésük, belső kiképzésük majdnem azonos az északi helyiségekével. A „császár kihallgatási terme" (ZweytenAudienz-Zimmer, 25. sz.) aranyozott fehér boiserie-jébe tükröt és gobelineket foglaltak. A XVIII. században itt a vörös damaszttal bevont panneau-kon nyolc családi portré díszelgett. A 27. számú „császári antichambre" („Zweyten-antichambr)" aranyozott, fehérre festett faburkolatába 73 képecskét illesztettek. Úgy látszik, hogy ezek a lambériáktól egész a mennyezetig a szoba valamennyi falsíkját ellepték. 1846-ban semmiféle bútorzat nincs benne, szintúgy a 28-as jelzésű császári előszobában. Az 1846-os összeírás megjegyzi, hogy az összes ajtók, ablakok, lambériák és boiserie-k csak vízfestékkel vannak mázolva és szükséges lenne valamennyit olaj festékkel átfesteni és lakkozni. A nyugati homlokzat közepén, a császárnői és császári antichambre között helyezkedik el a legnagyobb méretű belsőtér, a hét ablaknyílásos, erkélyes díszterem vagy trónterem (Festsaal, 26. sz)., amelynek légtere a második emeletre is felnyúlik. A két szemben lévő, homorú, félkörös mélyületben elhelyezett főbejárati ajtó mellett két-két, nyilván egyforma kályha, az ablakokkal szemközti falon egy-egy ajtó, amelyeken a belső lakosztályok felé lehet jutni, ill. a kis melléklépcsőkre, amelyeken a földszinten lévő konyhákból a személyzet az ételeket és italokat fölhordhatta. A XVIII. században az ablakok között vagy azokkal szemben állhatott az a hat darab egyforma trumeau, amelyet az egyik leltár említ. Az ablakokkal szemközti hosszú középfalon a császári ház tagjainak három rendkívül nagy képe (allerchöchste Haubt-Portraits in der Lebens grosse) és aranyozott, faragott fa falikarok ékeskednek. 1846-ban semmiféle bútorzat nincs benne, csupán hét üvegcsillár (perl Luster) függ a mennyezetről: egy 24, két 16 és négy 12 világítókarral. Az állagjelentés megjegyzi, hogy a 16. sz. szoba felőli falon a festés sérült és fakult. 1846-ban a Montoyer -féle javaslat is világosan kiemeli, hogy a díszterem falainak dekorációja csak szobafestő munka, amelyet a javaslattevő részletrajza szerint aranyozott stukkókkal „en Plastrie" szándékoznak elkészíteni. Arról, hogy milyen volt a festett dekorációjú díszterem, két hitelesnek nevezhető egykorú ábrázolás tájékoztat bennünket. 230