Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242

szerv volt a nemzet testében. A belső berendezés, bútorzat — mostani kutatásunk szerint — szintén teljesen idegen a magyar művészet együttesében. Még annyi helyi szín sem csillan meg ezen a gazdag keretű képen, mint amennyit a magyar főpapi és főúri udvarok környezet és mecénás által teremtett jellege jelent. Osztrák, esetleg Bécsben élő francia művészek és mesterek neveivel találkozunk a belső dekorációk munkáinál, s a bútorzat és felszerelés is minden bizonnyal a bécsi K. u. K. Mobiliendepot-ból, a nagy császári bútorkelléktárból való s alkalmanként ugyanoda szállítják vissza azokat. A különböző évtizedekben újra meg újra berendezett budai palota négy művészeti stílust : a rokokót, XVI. Lajos stílusát, az empire-t és a neobarokkot szólaltatta meg a „noble étage" teremsoraiban. A Dunára kiugró középső,,császári épület'"

1 első emelete két fő közlekedési irányból volt elérhető : az északi, illetőleg a déli négyszögidomú szárnyakban elhelyezett északi, illetve déli díszlépcső felől. Északról a császárnő — „Ihrer Majestät der Kaiserin" — lakosztálya, délről a császáré nyílott. Mindkét lakosztály termei — az épület erkélyes középrizalitja felé haladva — a kelet-nyugati főaxisban elhelyezett közös hálószobába torkolltak. A nyugati homlokzat cour d'honneur-jére néző hétablakos díszterem (trónterem) kötötte össze a két lakosztály által körülzárt belső kis világítóudvart. Az egyes termekre vonatkozó leírásoknál megtartva az okmányok elnevezéseit, s az 1815. évi alaprajz és az 1845. évi állag jelentési jegyzőkönyv egyező beszámozási sorrendjét — sétánkat az északi oldalról a déli felé haladva, a „császárnő lakosztályán" kezdjük el (2. kép). A „császárnő lakosztályának" előszobájába (alaprajzon 15. sz.) az északi díszlépcső felső pihenőjén jobbra fordulva, a nyugati teremsor középaxisába elhelyezett kétszárnyú ajtón lépünk be. A hatablakos — keletre és nyugatra tekintő tágas termet puhafaparkett borítja. 1846-ban az ablakszárnyak és zsalugáterek — mint majdnem mindenütt a palotában — igen rossz állapotban vannak, az ajtókon repedések és fehér festésük legtöbb helyen lekopott. Ugyanez áll az ablakpárkány magasságáig fölfutó falábazatra, amely minden további helyiségben megvan és mindig lambériának nevezik. A legtöbb teremben megtalálható boiserie elnevezés viszont mindég a lambéria fölötti, fatáblákból álló falburkolatot jelenti. A császárnői előszoba mennyezete és fala festett (nem tudjuk, mi módon), de festése már elfakult. A bejárati ajtó melletti félkörös falifülkék egyikében fehér mázas kályha áll, aranyozott díszítményei kopottak. A XVIII. századi térdíszítést sejtető terem ekkor már csaknem teljesen üres, csak egy hatszárnyú spanyolfal áll benne („Spanische Wand mit 6 Blättern"). A következő helyiség (16. sz.) a „császárnő belső előszobája''' („Antichambre Ihrer Majestät der Kaiserin") háromablakos helyiség. Az észak-déli axis ajtója a díszterembe (trónterem) visz, a keletnyugati középtengelybe helyezett másik ajtó pedig a lakosztály további helyiségeibe. A padlót, mint a további helyiségeket is, tölgyfaparkett borítja. A mennyezet kiképzése — mint a legtöbb helyen — repedezett s a kályha aranyozása szintén szánalmas állapotban van. A mennyezetről nyolckarú gyöngycsillár függ. A lambériák fatáblás falburkolatban folytatódnak (boiserie, az egykorú szöveg e szót mindenütt „boisiert"-nek írja)és a falakat teljes magasságukig borítják. A boiserie-ba — nyilván a XVIII. századi általános elveknek megfelelően — az ablakok közötti falsíkon — egy-egy tükröt 5. kép. Márványfaragvány a palota egykori „sala terrená"-iából, 1750 körül 226