Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Vattai Erzsébet: Budapesti ezüstlelet a XV-XVI. századból 207-219
JEGYZETEK A „BUDAPESTI EZÜSTLELET A XV—XVI. SZÁZADBÓL" C. TANULMÁNYHOZ 1 Mátyás király emlékkönyv. Budapest, é. n. I. 403. — Magyar művelődéstörténet. H. és é. n. II. 340. — Az 1938-ban rendezett Történeti kiállítás (Vezető, 28) a budapesti lelet egy részét bemutatta. Ha törekedtek is arra, hogy a leleteket lehetőleg együtt állítsák ki, ezt nem valósíthatták meg az elavult anyagkezelés miatt: ugyanis régebben a magyar történeti anyagnál a leleteket típus szerint szétosztották és így sokszor a meglevő tárgyak származása is feledésbe merült. 2 59 db pénz: Mátyás király, II, Ulászló, II. Lajos és Tech Lajos aquilejai pátriárka (1412—1435) érme. Ltsz: 1874. 183. 39-59. 3 Huszár Lajos : A budai pénzverés II. Lajos korában. Tanulmányok Budapest múltjából. IX. 1941. 185—6. 4 UngL.: Egyveleg. AÉ VIII. 1874. 15. 5 A Közi. X. U. F. VII. I. füz 128-30. felsorolása nagyjából a leltári napló bejegyzéseit követi. Ltsz.: 1874. 183. 1-59. 73 db tárgy (4 ezüst pohár, 30 kapocsfél, 25 gomb, 5 övveret, 1 csatrészlet, 4 arany-, 2 ezüst-, 2 bronz gyűrű) és 59 db pénz. 6 Uo., 63, 65. ábra. 107. 7 AÉ XII. 1878. 78. 122. Ltsz: 1878. 9. 1-45. (1 ezüst mentelánc csattal, 35 kapocsfél, 7 gomb, 5 övveret, 1 csat, 2 díszítmény(?),5 ezüst-, 1 arany- és ezüstberakásos vas gyűrű). Érdekes, hogy ,,A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma" 1884-ből erről mitsem tud. (Harmadik terem. Jobb tárló 1 — 36.) De ,,A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene" (Budapest 1902) a likavai történetet már meg sem említi és az egész anyagról mint budapesti leletről emlékezik meg. 8 A perem két végén összeforrasztott keskeny, vastagabb lemez, tagolása gömbölyű reszelővel készült, kettőn még bevert gyöngysordísz is van. A peremet a felhúzott edény szája köré forrasztották. A poharak alja is külön beforrasztott kerek lemez. 9 Tehát nem azonosak a későbbi egybejáró poharakkal. Ott a legnagyobb pohárba fokozatosan kisebbedő poharak illenek bele. ü Drach, C. Alhard: Ael'tere Silberarbeiten in den königlichen Sammlungen zu Cassel. Marburg in Hessen. 1888. Taf. III. — Dexel, Walter: Deutsche Handwerksgut. Propyläen-Verlag. Berlin, 1939. Taf. XII. 1 Két reneszánsz egybejáró pohár van az ópaulusi leletben, 1542 évszámmal. Ltsz: 1908. 22. 3. 4. 2 Még egy hasonló korú, de három gömbös lábon álló, tagolt peremű alacsony poharat ismerünk a Nemzeti Múzeum anyagából. Ltsz.: Poc. Jank. 51. 3 Zománc csak a mentecsaton volt, ez azonban ma már hiányzik. * A nemesfémet a vert mű készítése előtt is felolvasztják és öntik, hogy az esetleges szennytől megtisztítsák és minőségét kipróbálják. A felolvasztott fémet kerek vas kanálba (planes öntőkanál, plancz-vas) vagy vaslemezek, rudak közé (szomolló) öntik. Az így nyert öntvény neve planez, pogácsa-ezüst, lapka, vagy rúd. 5 S^abóKálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Budapest, 1938. 67. 346. kép. s Vö. Vattai E. : AÉ 1953. 2 szám. 156. A budapesti bronz öntvény. Az öntéshez nem előre készített minta, hanem már használt szerszám szolgálhatott, ugyanis különböző vésetek, megkezdett minták, régi minták fölé vésett új minták láthatók rajta. Major István szerint ezt a verőtőt nem használták, mert a finom öntési nyomoknak a legcsekélyebb használat esetén el kellett volna tűnniök. Miután a tárgy eredete ismeretlen, felmerül a kérdés, vajon nem eredetiről levett későbbi másolattal ván-e dolgunk? — A középkori fémpecsétlők is nagyobbrészt nem eredeti vésetek, hanem agyagból, viaszból mintázott vagy fából faragott minták után öntötték azokat. (C%akó E.: Turul, 1906. 12.) A monostorszegi verő tő szintén bronz öntvény (Gubit^a K., AÉ 1916. 206.) A kérdés megoldásához az ugyancsak leletből származó, de a budapesti verőtőhöz közelebb álló yerseci verőtő tanulmányozása vezetne. Ennek a mintái is öntöttnek látszanak és talán ennél is nemcsak az alap ( Mi hali k J., AÉ 1899. 35), hanem az egész szerszám öntvény. Ezt azonban fényképről eldönteni nem lehet. Ilyen esetben fémvizsgálat is szükséges. 17 Ribakov, B. A." A régi Oroszország kézműipara. SzSzSzR Tudományos Akadémia, 1948. 260. (oroszul) 18 Hefner —Alteneck: Trachten, Kunstwerke und Geräthschaften. Frankfurt am Main. 1886. Taf. VII. 449. és 9. — Rücklin, R: Das Schmuckbuch. Leipzig, 1901. IL Taf. 52. 19 Falke, Jakob: Costümgeschichte. Stuttgart, é. n. 225, 230. 20 Zeitschrift für historische Waffen und Kostümkunde. XIII. Berlin, 1932-4 137. Abb. 1. 21 Uo. XL Berlin, 1926-8. 103. Abb. 2. 22 A kapocs szó a XV. századi okleveles anyagban is előfordul. S^amota—Zolnai. Magyar oklevél-szótár. Budapest, 1902-6. 23 Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolg. XIV. 1938. XIX. t. és Bálint A: A mezőkovácsházi középkori település emlékei. Dolg. XV. 1939 XXIX. t. — Két hasonló nagyobb kapocs a nagybányai ékszerleletben is előfordul. (Mihálik /., AÉ 1906. 121.) Hasonló stílusú indadíszes kapcsokat és papi ruhás alakkal díszített félkapcsot a pécsbánya telepi XV—XVI. századi pénzekkel előkerült leletben (Ltsz: 1936. 19—22) is találhatunk. Viszont a nőalakos kapocs igen kezdetleges változata, egészen kis méretben a drégelypalánk i (Ltsz: 1891. 57 és AÉ 1892. 33.) és az ecsegi (Ltsz: 1910. 191) leletben fordul elő. 24 A kő hozzáférhetetlen, megállapítása csak a foglalat törésével volna lehetséges. 28 Hlatky Mária: A magyar gyűrű. Budapest, 1938. VII. t. 72. és 81-82. 26 Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pest, 1868. 247. 27 Gerevich László: Középkori budai kelyhek. Bp. Rég. XIV. 1945. 337-8. Köszönöm László Gyulának és Major Istvánnak, az Iparművészeti Főiskola ötvöstanárának technikai tanácsait, továbbá Hantosné Hajdú Helgának, a Széchényi Könyvtár Kézirattára vezetőjének a XVI. századi bekarcolások megfejtését és Erdélyi Jánosnak a Természettudományi Múzeum Ásványtára drágakő-szakértőjének a kövek vizsgálatát. 217