Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

nagyon készült. A XV—XVI. sz. magyar fazekasai az osztrák formához közel álló szegletes tál alakú kályhaszemek készítésekor sem alkalmaztak grafitot, s a szürke kályhákat kezdettől fogva utólag festették sötét s'zínűre.

47 Az ismeretlenként bemutatott műhelyjegyek között bizonyára olyan is van, amely külföldi műhelyt jelöl,

48 de ezek elkülönítése a külföldi kutatás feladata. Meg nem fejtett jegyeink nagy része csak egy-egy példányban fordult elő az átnézett magyarországi leletanyagban, s a következő évek további céltudatos régészeti munkája tud csak olyan szélesebb emlékanyagot napfényre hozni, amelynek segítségével e csoport elterjedésére és az egyes műhelyek helyére feleletet kaphatunk. Fazekas-központok tekintetében segítséget adhat a középkori vasszerszámaink műhely jegyeivel való összehasonlítás is; biztosabb meghatározást csak a laboratóriumi technológiai vizsgálat nyújthat. Formai szempontból sem tudjuk ma még részletesebben megvizsgálni ezt a kérdéses csoportot, miután alig egy-két olyan példány van, amelynél a perem mellett az egész edényformát is ismerjük. Egyik teljes példányunk (52. kép)

49 nyúltabb formájával és a vállán körülfutó pecsétdísszel eltér a szokásos ausztriai anyagtól és így alátámasztja felfogásunkat, hogy csak e csoportok elkülönítésével lehet annak vizsgálatát eredményesen végezni. Ha voltak magyar fazekasok, akik az osztrák fazekak hatására készítményeiket a XV. sz.-ban jelzéssel látták el, úgy mesterjegyeik a bemutatott csoportban lappanganak (58—59. kép). ÖSSZEFOGLALÁS A külföldi kerámiaanyag első részének bemutatásakor már láthattuk, hogy csak a felvetődő kérdések egy részére adhattunk a leletek alapján feleletet. Még nem ismerjük, milyen útvonalon és kik hozták hazánkba a díszkerámiát, nem ismerjük a darabok árát sem. Egyéb korabeli kézművesárukhoz viszonyított kis mennyiségük (a budai anyagban a díszkerámia a konyhai kerámiához mérve 1 %-ot alig ér el) valószínűtlenné teszi, hogy levéltári adatok e kérdéseket felderítik.

50 A készítési hely és a tulajdonosok társadalmi helyzete pontosan kirajzolódik. Mennél távolabb fekszik hazánktól uz előállító műhely, annál inkább szűkül a használók köre, a városi polgártól a királyi advarig. A bemutatott leletanyag a középkori kézművesség fejlődésének jellegzetes szakaszait világítja meg és a feudális kor anyagi kultúrájának megismerését is megkönnyíti. A készít| menyek korrendi és topográfiai csoportosításával kirajzolódik a bécsi fazekasság termékeinek első megjelenése. Buda Árpád-kor végi pénzforgalmában sűrűn előforduló bécsi fillérek (amelyek közül több éppen a bécsi leleteket tartalmazó szemétrétegekből került elő) a leletekkel együtt jellemző bizonyítékai annak az élénk kereskedelmi életnek, amelynek ez időben l a leletanyag tekintetében is első helyen álló Buda és Esztergom a legfontosabb — egymással is állandó gazdasági és politikai küzdelmet folytató — csomópontja. Buda fazekasságának ekkor még komoly súlya nincsen. A XIV., de főleg a XV. sz. végén az osztrák fazekasok már az ország távolabbi pontjaira is eljuttatják termékeiket,

51 bár a külföldi áru fő vásárlója most is a feudális udvartartás (60. kép). A magyar faze52. kép. Főzőfazék, ismeretlen műhely jelzésével Budáról 176