Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

Az 1431 -es rendelkezések említik meg először a műhelyjegyek alkalmazását. Miután a magyar anyag feldolgozásánál a szabályzat egyes helyeire még vissza kell térnünk, szükségesnek látjuk annak szövegét teljes egészében közölni: „Anno domini 1431 des phincztags nach Ulrici körnen für den rat stat ze Wienn die hafner hie ze Wienn di hafner gemainklich im lannde Ze Österreich und gaben da zuerkennen, wie daz man march und zaichen slug auf die gemain heven alswol als auf die eysendachtein, daraus den leuten grosser schaden gieng, und von alter nicht gewesen war; so wurd das eysnen und das gemain hevenwerch geflrneist oder verglast, damit die leut betrogen würden und solh handlung armen und reichen nicht nutzpar war und dy, di da gut arbeit machten, daran schaden empfiengen, und baten uns solch anordnung se underkommen und se underschafFen. Also ist durch gemains nucz willen armer und reicher ain Ordnung gemacht, aufgesatz und geboten worden, dabey es hinfür beleyben sol, das nu furbaser ain yeder hafner den schilt Österreich und sein marich slaken und sneiden sol nur auf das eysendachtein und nicht auf das gemain hafenwerch, als das von alter gewesen ist, und das auch ain yeder hafner diess eysendachtein heven gemains hevenwerch nicht virneisen oder verglasen sol in chainerlay weis und wo solh hevenwerch, dass da geflrneist oder verglast ist, oder dass eysendachtein nicht also beczaichent würde, das sol man alles nemen und der stat ze nucz anlegen und den hafner darzu swerlich straffen." 1476-ból a vásártartásra vonatkozó rendelkezések, 1489-ből pedig egy részletes céhszabályzat maradt fenn. 1527-ben Ferdinánd ismét megerősíti az 143l-es rendelkezések tiltó intézkedéseit, ami arra mutat, hogy azokat sokan megszegték. Készítményük minőségét dicséri, hogy a felső-ausztriai céhszabályzatok gyakran mintául veszik az itteni edényeket (az áru olyan jó minőségű legyen, mint a Bécsben készült). A város fazekasai a nyersanyagot a környékről szerezték be, a grafitot pedig, amelyet az anyaghoz kevertek, Molthein véleménye szerint Passauból, Csehországból és Morvaországból hozták. Egyes fazekasok az áru szállítását és a grafit beszerzését összekapcsolták: a Dunán felfelé szállított edények eladása után visszafelé a grafitot hozták. A hosszú időn keresztül működő bécsi fazekasság készítményeinek időrendi szétválasztása nagy nehézségekbe ütközik. Molthein több típus korát próbálta meghatározni, felhasználva a stíluskritika módszereit és az említett 143l-es szabályzatot. Feltevése szerint mindazok a készítmények, amelyeken a bécsi bélyeg nem fordul elő, 1431 előtt készültek, mivel ekkor mondják ki kötelezően az edények jelzését. A magyarországi leletanyag vizsgálata közben azonban megállapíthattuk, hogy ez a feltevés helytelen: már korábban is szokás volt az áruk jelzése, viszont később sem mindig alkalmazták a bélyegzőket. Valószínű, hogy egyes csoportokat (pl. az ivópoharakat) azért nem látták el hitelesítő jeggyel, mert ezek csak a helyi fogyasztás számára készültek. A bélyeg, amelynek hitelesítő és minőségjelző szerepe volt, csak a távolabbi forgalomba kerülő edényeken volt fontos. Éppen ezért a Molthein által közölt bélyegtípusok korrendi szétválasztását is hibásnak tartjuk. 36. kép. Ezüstkupa. XV. sz. London. 166