Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40
biztosítsa nemzetsége, családja, ill. gyermekei számára. Ennek érdekében a főnök és uralmának támaszai, kiszolgálói a főnök uralmát eredettől fogva valónak, a teremtés óta csak elődeit s utódait illetőnek nyilvánítják, személyét és környezetét szentnek ismertetik el. Több helyen már anyajogú társadalmakban megnyilatkozik az a patriarchális törekvés, hogy a nemzetségfő hatalmát közvetlenül gyermekeire ruházza át. Így például a Karolina-szigetekhez tartozó Yap-sziget lakóinak matriarchalis társadalmában a főnök méltósága apáról-fiúra öröklődik. 22 Az anyajogú oszaga indiánok törzsfőnöki méltósága hasonló módon apáról fiúra öröklődik. Itt azonban egy figyelemreméltó jelenség is kapcsolódik hozzá, ti. a törzsfő házát szentnek tekintik. 23 A Szamoa-szigetek főnökei már isteni ősöktől származtatják magukat. Személyük, házuk, minden, amihez hozzáértek, szent volt, amit megérinteni közönséges ember számára halálos veszedelmet jelentett. 24 Az óviligban, ahol az állattenyésztés nagyobbmérvű kifejlődése nyomán a patriarchális családfő kezében összpontosul a vagyon és a hatalom, s rokontörzsek szövetkezésével és expanzív rablóhadjáratok indítáfsával a törzsfő hatalma megnő s kialakul a királyság intézménye, a szakrális jelleg még fokozottabban domborodik ki. 25 Afrikában Ganda szakrális királyait az istenekkel egyenlő rangúnak tartották; Nyoro királya csaknem isten volt. Kaffitsho királyát a megszemélyesült mindenhatónak tekintették. Shona és Rundi királyai a holdtól származtatták magukat stb. 26 A türk kagánok égi eredetére utalnak Kül tegin és Bilge kagán feliratainak kezdősorai: „Midőn a kék ég fenn és a sötét föld lenn teremtetett, a kettő közé teremtettek az ember fiai. Az ember fiai közül kiemelkedtek őseim, Bumin kagan és Isztemi kagan." Alább: ,,A türkök istene fenn az égben és a türkök földjének és vizeinek szent szellemi így cselekedtek: Azért, hogy a türk nép ne semmisüljön meg és ismét néppé váljon, felnevelték atyámat Ilteresz kagánt és anyámat Ilbilghe katunt, az ég csúcsán tartva őket." 27 A királyság szakrális jellege előbb-utóbb magával hozza, hogy a király személyes uralma szenved csorbát. A királyt néhol oly mértékben körülveszik a tabuk, hogy szabad cselekvési képessége nagymértékben korlátok közé szorul. De amilyen mértékben eltávolodik a földiektől, olyan mértékben ragadják magukhoz hatalmát az uralom támaszai. Nigériában Jukun királyának sem kézzel, sem lábbal nem volt szabad a földet érintenie, mert akkor a föld termékenysége megszűnt. Tahiti királya nem léphetett be egy házba, mert az más számára használhatatlanná vált; nem léphetett a földre, mert az egész sziget lakhatatlan lett. 28 Afrikában a shilluk király főhivatása, hogy esőt varázsoljon. De ha megöregszik és varázsereje felmondja a szolgálatot, megölik. 29 Ilyenféle mágikus, szakrális háttere van a kazár kagánölés szokásainak is, amint erre később kitérünk. Afrikában a szakrális királyt legtëbb helyen négy főtisztviselő, tanácsos, kormányzó veszi körül, akik a földi ügyekben intézkednek helyette. Ha azonban a tanácsosok, hadvezérek közül az egyik kiválik személyes hatalmával, katonai erejével, kialakulhat a szakrális királyságnak az a formája, amelyet kettős királyságnak neveznek. Efelé tendált a fejlődés az afrikai Ganda és Rundi királyainál 30 , és ez következett be Japánban és valószínűleg a kazároknál, amint erre Róheim rámutatott. Ha igaz az, hogy a kettős királyság tárgyalt formája a szakrális királyságból ered és a szakrális királyság kialakulásában szerepe van a családi uralom biztosításának, akkor világos, hogy az uralmat magához ragadó és a szent király helyett kormányzó hadvezér nem lehet a ,,szent" dinasztia sarja. Alföldi pedig a kettős királysághoz sorol olyan eseteket a nomádok történetéből, amidőn két testvér, apa és fiú, vagy két rokon kormányzott egy birodalmat: Bleda és Attila, a keleti és nyugati türk kagán és a magyar király és ifjabb király esetét. Ezek azonban sohasem mutatják a két uralkodó szakrális — emberi különbségét s így lényegüket másban kell látnunk. 4. Az alábbiakban rátérek a kettős uralom egy olyan válfajának vizsgálatára, amely a magyar történetben is jelentkezik, sőt az Árpádok trónutódlásában jellemző módon nyilvánul meg. A nomád népeknél, ahol a helyváltoztató életmód a mozgásban levő társadalom és állatállomány irányításában nagy tapasztalatot, ahol az állandó hadakozás gyakorlott vezetést kívánt, az utódlásban a seniorátus érvényesült: az a öröklési rend, amely szerint az uralkodót nem kiskorú, tapasztalatlan fia, hanem legidősebb öccse, vagy férfirokona követte. A seniorátus, amely hivatva volt biztosítani a tapasztalt vezetést, a vezetett társadalom érdekeit szolgálta s annak a támogatását élvezte. így alakulhatott ez a türköknél jogszokássá. Kül tegin és Bilge kagán felirata szerint apjukat, Ilteresz kagánt halála után ,,a szokásnak megfelelően" követte nagybátyjuk a trónon. 31 E jogszokás azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesült. A hatalmat birtokló nemzetségfő, uralkodó ugyanis mindenkor igyekezett vagyonát és uralmát saját fiaira ruházni. E két utódlási rend a nemzetség, ill. törzs által támogatott seniorátus és a mindenkori patriarchális uralkodó által képviselt primogenitura küzdelme végig kísérhető a türk birodalom egész történetén, s hozzásegít a keleti és nyugati türk birodalom kettőssége létrejöttének magyarázatához is. Ennek kifejtéséhez azonban szükséges egy további kérdésnek, a trónörökös helyzetének megvilágítása. A nomád társadalmakban sorozatosan megfigyelhető jelenség, hogy a trónörökös az uralkodói tapasztalatok elnyerése céljából megkapta valamely leigázott törzs vagy hódolt nép feletti uralmat, amelyen a kagántól függően, de viszonylag önállóan uralkodott. 32 Ennek a jogszokásnak az érvényesülése a türkök történetében számos esetben megfigyelhető. így például Mózes Kalankatvac'i X. századi örmény író ismerteti Herakleios császár harmadik perzsa hadjáratát (626— 628), amelyet a császár türk segítséggel vívott. Az ebben közölt adatok alapján Czeglédy Károly kimutatta, hogy a türköket segítő Jebu ta&an kazár kagán a nyugati türk kagán testvére volt, aki a birodalomban a második legnagyobb rangot viselte. 33
