Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: Zsigmond király budavári Friss-palotája 105-134

2. kép. A budai királyi palota nyugat felől. Erhard Schön metszete. 1541 Az oszlopoktól délnyugatra, ill. nyugatra néhány falcsonk került elő, amelyek még a második udvar területére esnek, így valószínű, hogy valamiképp csatlakoztak ahhoz az épülethez, amelyhez oszlopaink is tartoztak (5. kép). A nagy oszlopok előtti sziklamélyedést a Zsigmond utáni időkben, valószínűleg a Mátyás-féle átépítések alkalmával, beépítették. Ekkor az oszlopokat elfalazták,

12 előttük megépítették a külső keleti homlokzati falat és a kettő között négy boltozott helyiséget alakítottak ki (4., 5. kép). Ezek a falak a kutatások megállapítása szerint egybeépültek,

13 falelválás nincs, így az elépítés egykorú. A boltozatos szobák keleti fala az északról számított I. és II. oszlop előtt megtörik. Ez a törés minden bizonnyal alkalmazkodott annak az épületnek az irányához, amelyhez az oszlopok is tartoztak. A következő építkezés ezen a területen már a barokk időkben történt, amikor felépítették a Lőportornyot a Friss-palota délkeleti sarka helyén lévő sziklamélyedésben (4., 5. kép). Ebből az időből származik a Lőportorony déli falában magasabb szinten lévő élszedet nélküli kőkeretes ajtó és a Lőportorony kis felső nyílásai, valamint azok a falban lévő gerendalyukak is, amelyek a nyílásokhoz tartozó szintet is jelölik. A fentiekben említett épületmaradványok környékén nagyobb tömegben kerültek elő kőfaragványok, különböző építészeti részletek, amelyek szintén a Friss-palotához tartoztak. Középkori köveink nagy része újkori feltöltésből került elő. Az újkori — Mária Terézia-féle — palotát ugyanis, a középkori szokással ellentétben, amikor az épület közvetlenül tapadt a sziklafelszínhez és az épületrészek különböző szinteken helyezkedtek el — egy nívóra építették, s a felszín kiegyenlítésére felhasználták a tönkrement középkori épületek maradványait. Igen valószínű, hogy elsősorban a közelben lévő törmelékkel végezték a feltöltést, s csak másodsorban, ha a közelben már nem akadt épülettörmelék, szállították távolabbról a feltöltési anyagot. így feltételezhetjük, hogy a betöltéshez használt kövek legnagyobb része azokról a középkori épületekről származik, amelyek a közelben állottak. Feltevésünket alátámasztja, hogy a kőleletekben gazdag ásatási területeken rendszerint találunk olyan 107