Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

A bika reliefünkön élettelenül nyúlik el a földön s már nem áll ellent, mint az emlékek egy másik csoportján,

178 a győzedelmes istennek. Az előtte végbement kemény küzdelemre reliefünkön csupán a bika testén látható széles szalag utal, amely az agónokban szereplő állatokra jellemző.

179 Említést érdemel még, hogy az állat farka nem végződik a termékenységre utaló két vagy több gabonaszárban. Az isten hosszú, az egész lábszárát befödő nadrágot (anaxyrides) visel, továbbá hosszúujjú tunikát, fölötte chlamyst, amelyet a jobb vállon korongos fibula kapcsol össze. Fejét phrygiai sapka fedi. Az isten fejtartásk máshonnét is jól ismert. Háromnegyed nézetben fejét balra fordítva, mereven a magasba néz,

180 nem pedig a napisten felé tekint. A két dadophor az alapszinten áll. Cautes előnézetben kissé jobbrafordulva, Cautopates háromnegyed nézetben.

181

. Ez utóbbi részére a keresztbevetett lábú típust választotta oltárképünk mestere. Mindkettő baljában amazonpajzsot (pelta) tart s a szokásos keleti öltözetet viseli, E főjelenet fölött a barlangszegély képsávvá alakult át. Baloldalt Sol jobbranéző mellképe látható, fején a hétsugaras

182 diadémával; előtte két lóprotomé a napkocsira utal.

183 Sol előtt a holló tekint le a bikaölésre. A képsáv másik sarkában Luna balra forduló mellképét látjuk. Előtte ugyancsak két lóprotomé foglal helyet, nem pedig, amint később uralkodó lett, bikafejek.

184 Sol és L,una között négy oltár és három fa látható.

185 Eredetileg egymással váltakozva négy oltár és négy fa, a négy elem symbolumai

186 foglalhatott itt helyet. Ez a symbolika a fülkét határozottan mint kosmost jelöli meg, amely a földi régiót éppúgy magábafoglalja, mint az égit. Kőfaragónk természetesen mintaképek után dolgozott. Reliefünk két jellemző vonása, mégpedig az ábrázolt dadophortípusok, továbbá a fülke ívén feltűnő elemsymbolika lehetővé teszik számunkra, hogy közelebbről is meghatározhassuk azt az emlékcsoportot, amelynek körében a sárkeszi oltárkép előképét kell keresnünk. Vizsgáljuk meg előbb röviden a dadophor típusokat. Ismeretes, hogy a mithraikus művészet, egészen megszűnéséig, a dadophorok alakjainak visszaadására két különböző szobortípust használt fel. Ezek közül az egyik, amely a fáklyatartókat nyugodt testtartásban, egyik lábukkal kissé előrelépve ábrázolja, Rómában már a II. század elején ismeretes volt, amint erről a Porta Portese szobrai és az ezekhez 79