Budapest Régiségei 15. (1950)
Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120
A bikalovaglás jelenete azt a kemény harcot jelzi egyetlen egy képpel, amely a Transitus közben ment végbe, amikor az isten megkísérelte, hogy az ellenszegülő állatot különböző fogásokkal megzabolázza. A végső győzelem azonban, amint egyes raj na vidéki táblák elbeszéléséből látjuk, még elmarad. A bika leveti hátáról lovasát és tovarohan. Mithra további erőfeszítésének ábrázolásai hiányoznak a dunavölgyi relief táblákon. Csupán a végső diadalt, a bika megölését mutatja be a mi korongunk is, kiemelve a mellékjelenetek sorából és felnagyítva a középső medaillonban. Bhhez a tauroktonos-jelenethez járul számos domborművön a kantharos-oroszlán (és kígyó) csoport, az elemek szimbolikus ábrázolásai, amelyeket a sárkeszi korongon a föntebbi jelenettől elszakítva és lerövidítebb formájában a következő 11. számú mezőben találunk meg. 11. jelenet. Jobbfelé ugró oroszlán előrésze tölti ki a mr.ző felületét. Azonos helyen, azaz a bikakaland és a Sol-Mithra ciklus közé ékelve találkozunk ezzel a jelenettel egyes dunavidéki táblaképen, így többek között Kurtowo-Konare és Heddernheim mithraeumaiból ismeretes rokondarabokon. L,egtöbbnyire azonban a fekvő, vagy ugró, illetve ágaskodó oroszlán képét teljes alakban mutatják a dunavölgyi emlékek. 133 Korongunk ábrázolásával egyezőleg csupán egy bulgáriai emléket említhetünk fel, 134 amely az oroszlánt ugyancsak félalakban ábrázolja. A rajna vidéki eredetű emlékeken is gyakran szerepel a Sol-Mithra jelenetek körében az oroszlán alakja. Bzeken az oroszlán ciprusfa előtt halad, 135 vagy ciprusfák között fut, 136 illetve nyugodtan ül a fa előtt. 137 Cumont ezeket a rajnavidéki ábrázolásokat az osterburkeni relief föntebb említett jelenetével hozta kapcsolatba, ahol a lóhátról nyilazó Mithra csoportja alatt az oroszlán is megjelenik. 138 Ismeretesen az istenhez vadász aszpektusában az oroszlán is hozzátartozott, mint kísérőinek egyike. 139 Az a vélemény tehát, hogy a rajnavidéki többjelene tes táblák oroszlánalakjai vadászjelenetek redukciói, elfogadható. Bzt a felfogást még az a megfigyelés is alátámaszthatja, hogy a fa, amely a teljesebb fogalmazásit vadászjeleneteken sohasem hiányzik, ezeknél a redukciós ábrázolásoknál is mindenkor megjelenik az oroszlán mellett. A dunavölgyi oroszlánábrázolások azonban értelemszerűen nem kapcsolhatók a föntebbi rajnai ábrázolásokhoz. Kétségtelen ugyan, hogy az oroszlán alakja mindkét emlékcsoporton, a képciklus keretében nagyjában azonos