Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Nagy Lajos irodalmi munkássága 592-595

r TOMPA FERENC 189 3—1945 Abban a nagy veszteségben, amely Tompa Ferenc halálával a magyar tudományt érte, osztozik a Fővárosi Múzeum is, amely egyik legmegbecsültebb külső munkatársát gyászolja az Kihunytban. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az az életvidám és életerős ember, tanítani mindenkor kész lelkes tudós, akinek a természet rendje szerint még munkás évtizedeket kellett volna élnie, akinek — elvégzett munkájából megítélhetően — még sok-sok valósításra váró terve lehetett és volt is, többet nem dolgozik és istenáldotta tehetsége nem állhat többé a magyar ősrégészeti kutatás és az újabb generáció nevelésének szolgálatában. Akkor és úgy pusztult el, mint a világcsodálta főváros, amelynek mindig készséggel állott szolgálatára. Abból az ezer és ezer bombából, gránátból és aknából, amely Budapest egyes részeit romhalmazzá változtatta, neki is jutott egyetlen repeszdarab, amely ostromparancsolta kötelességének teljesítése közben halálra sebezte és 1945 február 9-én kínos halállal megölte. Tompa Ferenc meghalt. Félbenmaradt munkáit senki se folytatja, senki se fogja befejezni, de élni fog azokban, amelyekkel az ősrégészeti szakirodalmat gazdagította s élni fog azok emlékezetében, akiket ő vezetett be az ősrégészet tudományába. Munkássága a mienk is volt. A Fővárosi Múzeumé és a főváros közönségéé. Nekünk is jutott bőségesen abból a gazdag tudásból, amellyel készséggel állott rendelkezésünkre ásatásainknál és a múzeumi munkánkban. Azok a tudományos vállalkozások, amelyek az utolsó tizenöt év alatt soha nem látott és nem remélt módon alakot öltöttek, nem nélkülözhették szaktudását és munkabírását. 598 .