Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Seenger Ervin: A mai Várkert-rakpart szabályozása 1800 körül 575-578

A fasor gondozásának költségei Batthyány József prímás elhunytával Batthyány Tivadar grófot illették. Mivel a gróf az arisztokraták szokott nemtörődömségével itt vállalt kötelezettségének nem tett eleget, a város földesúri jogaira hivatkozva az 1799-es bérbeadási szerződést felbontotta (1805). A fasor gondozásának terhe ezzel a városra hárulván, a tanács előbb Lehner Mihály, majd Steiner József csőszöket bízta meg a fák felügyeletével. A csőszök fizetése évi 100 forint volt, ezenkívül őket illette a helybennőtt fű elárverezéséből befolyó összeg is. Az 1808-ban megalakult, s Pest város fejlesztését és szépítését célul kitűző Szépítő Bizottmány, már működésének első éveiben különös figyelmet fordított a Városligetre és ennek környékére. 1810 körül megépült a városligeti nagy vendéglő, körülötte számos mutatványos bódéval, céllövöldével, körhintával. A liget ez időben lett a pestiek legkedveltebb szórakozóhelyévé. 1814 áprilisában — a szezon kezdetén — a ligeti vendéglő bérlője beadvánnyal fordult a Szépítő Bizottmányhoz, hogy az a poros és elhanyagolt állapotban levő fasori út rendbehozataláról intézkedjék. Az út megjavítása nemcsak a vendéglőbe kijáró polgárok, de a város érdeke is. A Bizottmány véleményadás céljából a kérvényt Degen Jakab városi mérnöknek adta át, a megcsináltatás költségeit pedig a városra akarta hárítani. Degen szerint a fasori út rendbehozatala kb. ezer forintba kerülne. Súlyosbítja a költségeket, hogy a kavicsot az Újépület (a Szabadság-tér helyén állott) mögötti gödrökből kell a helyszínre szállítani, mert ami a környéken található, az útjavítás céljára nem megfelelő. Mivel a város sem 1814-ben, sem a következő években a szükséges fedezettel nem rendelkezett, a fasori út továbbra is elhanyagolt állapotban marad. 1817-ben Nebbien Henrik gazdasági tanácsos nagyszabású tervet készített a Városliget kiépítésére. A terv megvalósítása a Szépítő Bizottmányra hárult. A költségek fedezésére Pest városa a liget jövedelmeit (kocsmabér, csónakázás, a halászat és a látványosságok után szedett díj) a Bizottmánynak engedte át. A Fasorban nőtt széna elárverezéséből befolyt összeg ezentúl nem a csőszök mellékjövedelmét képezte, hanem a Szépítő Bizottmány pénztárába került. Brre az új jövedelemforrásra hivatkozva az 1818 január 24-i tanácsülés kimondta, hogy a fasori út karbantartása és az ezt szegélyező fák gondozása ezentúl nem a várost, hanem a Bizottmányt illeti. A Fasorral kapcsolatos költségek tehát 1818-tól a Bizottmány kiadásai között szerepeltek állandó tételként. A francia háborúkat követő elszegényedés sokáig kerékkötője maradt a fasori szőlők beépítésének. Az 1800-as évek óta új építkezés alig történt. Lényeges változás következett be az 1830-as évek folyamán. A szőlőskertek egymásután díszkertekké kezdtek átalakulni. A tulajdonosok is kicserélődtek : az iparosok és kereskedők gárdáját magasállású városi hivatalnokok váltották fel. Itt vettek telket : Pisztóry Jakab és Rupp Ignác városi tanácsnokok, Rumbach Sebestyén a híres orvos, Polláck Mihály az építész és 1844 augusztus 22-én Szepessy Ferenc, Pest akkori polgármestere is. A fasori szőlőknek úgynevezett »úri negyeddé« való átalakulását már az 183l-es telekösszeírás jelzi. A harmincnyolc itteni telek- és villatulajdonos közül huszonegynek a Belvárosban, nyolcnak a Lipótvárosban, nyolcnak a Terézvárosban és egynek a Józsefvárosban volt háza. Pest legkiválóbb műépítészei, mint Pollack, Hild, Kaszelik, Zitterbarth, Zofahi, szerepelnek a fasori nyári lakok építői között. A fasor jobboldalán, közvetlen a polgári lövöldénél épült 1840-ben Sebastiani Frigyesnek, majd mellette egy évvel később testvérének, Károlynak a háza. Mindketten a Sebastiani kereskedőcsaládnak az örökösei. Házaik Zitterbárth Mátyásnak, a Pannónia szálló helyén állott régi Nemzeti Színház építőjének az alkotásai. Pisztóry Jakab városi tanácsnok emeletes villája (helyén ma a Szakszervezeti Tanács székháza áll) 1841-ben épült Kaszelik Ferenc terve szerint. Ugyancsak Kaszelik a mestere Döring József kereskedő villájának is ; ez később mint Csengery-kúria lett ismeretes. A Dőring-villa mellett annak Bajza-utca felé 583