Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564

ben a Duna túlsó partján az alsó hévizek mellett (in foro fenorum in vicinitatibus domorumhospitalis beaté Elisabeth ultra fluvium Danubii circa Calidas Aquas inferiores ex opposito jacentis) állott, ahol most a Rudas-fürdő van. Ugyanezen oklevél szerint a nevezett kórháznak a pesti Széna-téren több háza is volt, amiből jelentős jövedelme lehetett. A kórház helyének megállapítása után nem lehet kétséges, hogy a közelmúltban a Rudas-fürdő mellett feltárt templomromok csupán a nevezett kórház templomának a maradványai lehetnek és semmiképpen sem azonosíthatók a középkori Szent Gellért-egyházzal. Buda másik kórháza a felső hévizek melletti, Szent Lélekről elnevezett kórház volt, melynek alapítása a keresztes lovagok ottani megtelepedésére vezetendő vissza. Legrégibb emlékét a budai városi tanács 1330 február 9-i oklevele őrizte meg számunkra, mely oklevél a kórház helyéül a budai alsóvárost (suburbium) jelölte meg. Ez a megjelölés azonban nem eléggé szabatos, mert a budai káptalan 1494 szeptember 26-i okleveléből tudjuk, hogy a kórház kápolnája a félhévízi tó mellett állott (infra hospitalem ecclesiam Sancti Spiritus), a budai alsó város pedig nem terjedt eddig. I. Lajos király 1367 március 17-i oklevele a kórházi kápolna helyét közvetlenül a hévizek forrása mellé helyezte (in ortu seu capite Aque Calide), ami megerősíti a budai káptalan 1494 szeptember 26-i oklevelével kapcsolatban mondottakat. A mohácsi vész után egy ideig még fennállott a kórház, mert Oláh Miklós »Hungária« című müvében azt írta róla, hogy közvetlenül a hévizek forrásánál állott (in quo thermae salubres erumpunt.) Wernhernél pedig azt olvassuk (De admirandis Hungáriáé aquis), hogy a kórház és a hévizek kapcsolata azt eredményezte, hogy a hévizek egyik ágát »kórházi«-nak nevezték (aliae hospitales a vicino prochodochio dictae.) Mikor a keresztes lovagok helyébe a felhévízi prépostság került, a kórház elvesztette gondozóit s ennek eredménye lett, hogy a XV. század végén már világi ember intézi a kórház ügyeit : a budai káptalan 1494 szeptember 26-i oklevele szerint ugyanis Eötvös Mátyás budai polgár a kórház gondviselője (Mathias Ewthwes ci vis civitatis Budensis, rector hospitalis Sancti Spiritus de Calidis Aquis). A török hódoltság folyamán a kórházépület elpusztult, s ma még a helyét sem tudjuk megállapítani. A szegények és a betegek gondozása a középkorban kizárólag az egyház hivatása volt, a világiak legfeljebb adományaikkal járultak a szegényházak és kórházak fenntartásához. Az újkorban változott a helyzet, a szegények és a betegek gondozása mindinkább a világi hatóságok kezébe ment át. így történt ez a török hódoltság utáni Budán is, ahol a szegényházak és kórházak fenntartásáról a polgárságnak kellett gondoskodnia, a közpénztárból legfeljebb segélyeket utalványoztak ki erre a célra. A szegényházak és kórházak kezdetben alig választhatók el egymástól, mert a kórházakban csak szegény betegeket ápoltak, a kórházaknak egészségügyi intézményekké történt átalakulása az újabb idők eredménye. A szegényházba viszont rendesen olyanokat vettek fel, akik ápolásra is szorultak, tehát a szegényház kórházi célokat is szolgált. Ennek az eredménye volt aztán, hogy a szegényház és kórház rendesen ugyanabban az épületben volt elhelyezve, a teljes különválasztás csupán később következett be. Buda újkori kórházai közül legrégibb a Flórián-kápolna melletti, elszegényedett polgárok menháza volt, melyről már az 1695 december 30-áról keltezett »Zaiger über die Wasserstadt« is megemlékezett (Kayserl. interims Holz-Stadl und Hospitall), amikor is az épület egyik része még katonai faraktárul szolgált. Buda város egykori főjegyzője, Miller János Ferdinánd 1755-ben készült kiadatlan munkájában (Historiographia de ecclesiarum etc. ortu, progressu et moderno statu 294. 1.) azt olvassuk, hogy a kórház telkét a kamarai jószágkormányzóság adta (fundum hunc, in quo in praesens exstat), az épület azonban részben kegyes adományokból, részben pedig 566