Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Kerényi András: Egy XII. századi óbudai bizánci pénzlelet 541-547

CSEMEGI JÓZSEF HERAKLES-CSOMÖ # Pannónia rómaikon síremlékeinek különálló csoportját alkotják azok a legnagyobbrészt Aquincum és környékéről előkerült sírkövek, melyeken a feliratos rész fölött clipeussal és taeniával díszített koszorú látható. E jelenséget a magyar szakirodalom már régen nyilvántartja

1

, azonban kielégítő magyarázatát ezideig nem adta meg. Eddigi vélemény szerint a veteránus sírköveket díszítő koszorú a coronával való katonai kitüntetés kőben való megörökítését jelentené, koszorúk polgári sírköveken való előfordulása pedig azzal magyarázható, hogy e szokás — úgy látszik — átment a polgári gyakorlatba is. Azonban ez a magyarázat a külföldi emlékanyag figyelembevétele mellett már nem meggyőző, mert a római birodalom belső területeinek művészetében a koszorú használata sokkal általánosabb s így kétséges, hogy annak az aquincumi sírkőművészetben való alkalmazása csupán a veteránusokat megillető koszorúnak megörökítésére korlátozható-e? De az aquincumi koszorús sírkövek problémáját még tovább bonyolítja egy eddig figyelembe nem vett részletforma is, mely az aquincumi koszorús síremlékek nagy részén feltűnik, viszont a birodalom nyugati felében nem volt használatos. E különleges részletformának három kiragadott, de jellegzetes aquincumi példa alapján való behatóbb ismertetésére vállalkozik e tanulmány, hogy i Erdélyi Gizella : A pannóniai síremlékek ornamentikája. Eger. 1929. 10-11. 1. e síremlékcsoporttal kapcsolatos, még megoldatlan művészettörténeti problémák megfejtéséhez közelebb vigye a kutatást. Az első faragvány L. Caereius Sabinusnak, a II. segédlégió kiszolgált katonájának II. sz. közepéről való sírköve

2 (1. kép), a második a TI. század 50-es, 60-as éveire tehető és azt a trák származású bessusi L(ucius) Val(erius) Seutes emlékére a halott örököse, a görög Ulpius Philumenus állította

3 (2. kép) ; a harmadik pedig a noricumi származású T(itus) Plotius Pampilusnak, a II. segédlégió Alexandriában elhunyt katonájának II. sz. első felében készült aquincumi kenotaphiuma

4 (3. kép). A koszorúszalag mind a három kőfaragványon jellegzetes csomóra van kötve, melyek csupán annyiban térnek el egymástól, hogy az elsőnél a csomó csak lazán van megkötve s ezáltal kötésének módja formailag erősen hangsúlyozott (5. kép A-tipus), a másodiknál a kötési mód az egyik szalaghurkon át vezetett koszorúszár miatt az előbbihez képest elmosódottabb formát mutat

5 (5. kép 2 Kuzsinszky : Aquincum. Budapest. 1934. 166. 1. ' (312. sz.) 3 U. o. 217. 1. (464. sz.) 4 U. o. 170. 1. (410. sz.) 5 További, például szolgáljon sírköveink legkorábbika : a budai várpalota kertjében befalazott, itáliai hatásokat mutató s feliratnélüli sírlap, a II. század első éveiből (Horváth H. : Budapest művészeti emlékei. Budapest. 1928. VI/2. tábla, csomója B-típusú) és Tib. Claudius Satto síremléke, ki 107—114 között a legio X gemina kötelékében került Aquincumba s itt, mint veteránus telepedett le, (Kuzsinszky i. m. 208. sz. 172. '.. 131. á. Koszorúcsomója ugyancsak a B-típust mutatja), de idetartozik még "Publius Albucius Valentinusnak sírköve B-típusú csomóval (1. Kuzsinszky B. : S49