Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

elnagyolt kezelést mutat. Erről a babérkoszorúról a későbbiek folyamán még részletesebben fogunk szólni. À főjelenet, amint a korábbi rekonstrukcióba szerencsére be nem illesztett II. és IV. számú töredékek alapján megállapítható volt,

26 áttört technikával (à jour) készült. A médaillon belsejét alsó egyhetedében egy vízszintes léctag két különböző nagyságú felületre osztja. A felsőt a bikaölés ábrázolása tölti ki, amelyből csupán az istenalak csipőrésze, lábszárai és az egyik lábfeje, továbbá a bika törzse és jobb hátsó patája őrződött meg. Mithra rövid, csípő fölött felkötött tunikát visel ; lábszárai meztelenek. Megőrződött még a bikára felugró kutya mellsőrésze is. E csoport előtt háromnegyed nézetben, kissé balra fordulva találjuk Cautes alakját, a szokásos keleti Öltözetben (II. töredék). Alsó lábszárai és jobbkarja hiányoznak. Derékszögben meghajlított baljában a dunavölgyi ábrázolásokra jellemző íj at tartja.

27 A bikaölés jelenete mögött a föntebb jelzett léctagon áll keresztbevetett lábakkal Cautopates (V. töredék). Fej, bal kar hiányzik. leeresztett jobbjában tartott fáklyából csupán alul maradt meg egy kis csonk. Cautopates alakja alatt a kígyó farokvégződését és ettől jobbra, egészen szorosan a babérkoszorú szegélyénél, a kígyó test még egy másik kis töredékét látjuk. B két utóbbi töredékből következik, hogy a kígyótestet korongunk a médaillon alsó részét teljesen kitöltő, nagy csavarodásokkal adta vissza. A középső jelenet kompozíciójára jellemző, hogy a kígyótestet a bikaölő csoporttól elkülönítve s ez alatt mintegy külön képsávban ábrázolja. A sárkeszi korong ezzel a megoldással egy korábbi képtradícióhoz kapcsolódik, amely a kígyót nem tekintette szervesen a tauroktonos-csoporthoz tartozónak. A mithraikus művészetben a kígyótest valójában később került a középső jelenet kompozíciójába. A bikaölés jelenetébe való felvétele az emlékek tanúsága szerint Itáliában történhetett meg, ahol a kígyó alakját a korai, még az I. századra tehető szoborművek szervetlenül, a plinthus szegélyén mintegy élettelenül elnyúlva ábrázolják.

28 A később uralkodóvá lett s az elemszimbólikával is kapcsolatba hozható

2 9 ábrázolási mód, amely a bika mellrészéhez felkúszó, tehát a kompozícióba már szervesen beillesztett kigyótestet mutatja, Itáliábar; is elsőízben csak a II. század elei emlékeken jelenik meg (Mon. 65., 67.). A kígyótest különálló kezelése azonban még sokáig továbbélt Itália mithraikus emlékanyagában. 57