Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: Üvegserleg hálós díszítés utánzatával a budakalászi őrtoronyból 535-540

dóan figyelemmel kísérte a bizánci eseményeket is. Bizánc ekkor egyik legkritikusabb korszakát élte át. A trónt a gyermek Alexiosz örökölte anyja és egy tizenkét tagból álló régenstanács gyámsága alatt. De csakhamar feltűnt Mánuel unokatestvére, Andronikosz, aki már Mánuel életében, is többször tört a trónra. Most ugyan esküvel ígért hűséget a gyermek császárnak, de csakhamar ellene fordult, az anyacsászárnéval együtt őrizet alá vette, az anyát rövidesen ki is végeztette, majd utána Alexioszt is eltette láb alól. Sőt, nagy vérengzést vitt véghez a császárpárti nemesség körében is és Mánuel egész családját kiirtotta egy nőtagja, Theodora kivételével, ezt viszont apácának kényszeríttette. ' Amikor Bizáncban a hatalom Andronikosz kezébe került, III. Béla azonnal látta a veszedelmet, amely Mánuel családját fenyegette, hiszen bizánci tartózkodása alatt volt alkalma megismerni Andronikosz lázadó természetét és megbízhatatlan egyéniségét. Nem maradhatott tehát tétlen már esküjének értelmében sem és még a vérengzések megkezdése előtt a szerbekkel szövetkezve megindította hadait hogy a trónbitorlót leverje és a kis Alexioszt és az Özvegy anyacsászárnét megszabadítsa veszedelmes ellenségétől. Előnyomulása azonban nem tudta megakadályozni,, sőt talán csak siettette a konstantinápolyi eseményeket. Eddig III. Béla tisztán Mánuel családja érdekében fogott fegyvert, de amikor ezek mégis áldozatául estek Andronikosz bosszújának, Mánuel egykori koncepciójának szellemében most már a trónt illetőleg a saját személye lépett előtérbe. Célja elérésére egy váratlan esemény új lehetőségeket nyitott előtte. 1184-ben felesége meghalt s ő most Mánuel egyetlen élő nőtestvérének, Theodorának a kezét kérte meg. Ő, aki Bizáncban nevelkedett, jól tudta, hogy a XII. században a dinasztikus gondolatnak mély gyökere volt a görög fővárosban s erre nyugodtan lehet építeni. De azzal, is tisztában volt, hogy a bizánci felfogás olyan esetben, amikor férfiutód nem volt, a dinasztia legidősebb női tagjával való házasságot törvényes jogalapnak tekintette az uralkodásra. Ezeknek tudatában akarta Béla így biztosítani magának törvényes jogalapot a bizánci trónra. Ha e házasság III. Béla és Theodora között létre jött volna, Bizánc a magyar királyban újra törvényes uralkodót kap és Mánuel álma is megvalósulhatott volna. Azonban a házasságnak komoly akadálya volt az, hogy Theodora, bár erőszak hatása alatt, de felvette az apácai fátylat. Béla ezt az akadályt is elhárította volna és a synodus is hajlott már, hogy Theodorát feloldja fogadalma alól. De akkor olyan váratlan esemény jött közbe, amely halomra döntötte Béla terveit. A normannok váratlan gyors támadást intéztek a birodalom ellen és 1185 augusztusában elfoglalták Thessalonikét. Bizánc népe erre a hírre Andronikosz ellen fordult, megfosztotta őt trónjától s helyette Angelos Izsákot emelte a hatalomra, amit rövidesen követett Andronikosz elfogatása és kivégzése. Ez a pár nap alatt lejátszódott esemény meghiúsította III. Béla terveit. A synodus most már nem oldotta fel Theodorát fogadalma alól és így a házasság nem jöhetett létre. Béla ezután másfelé orientálódott és VII. Lajos francia király leányát, Capet Margitot vette feleségül. A bizánci birodalommal azonban továbbra is barátságos, sőt szövetséges viszonyba maradt. Angelos Izsák ugyanis feleségül vette III. Béla leányát és hozományul megkapta mindazokat a görög területeket, amelyeket a magyar király Andronikosztól elvett és megszállva tartott. A bizánci császár ezzel szemben biztosította Magyarország számára Dalmáciát. Bizáncnak nagy szüksége is volt a magyar király támogatására, mert még 1185-ben kitört a bolgár szabadságharc s később a szerbek is kezdtek mozgolódni. III. Béla mindig készen állt veje segítségére. 1195-ben is egyezséget kötöttek a bolgárok elleni közös akcióra vonatkozólag, amely csak azért nem valósult meg, mert Izsák még abban az évben bátyja összeesküvésének esett áldozatul s a következő évben Béla is meghalt. III. Béla és veje, a bizánci császár között a szövetség őszinte és állandó bizalmon ala* 5