Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Új adatok Aquincum és Pannónia hadtörténetéhez 516-534

NAGY LAJOS f ÜVEGSERLEG HÁ LÓ S DÍSZÍTÉS UTÁNZATÁVAL A BUDAKALÁSZI ŐRTORONYBÓL Az 1932—1934. évi ásatások alkalmával, mikor a római limesnek Óbudától (Aquin­cum) Szentendréig (Ulcisia castra) terjedő szakaszát tártuk fel, 1 Budakalász határában a Dunaparton, a Lupa-csárdától északra egy őrtorony felásása alkalmával (1. kép), egy üvegedény két darabból álló töredékét is napfényre hozta az ásó. Az őrtorony maradványai közismertek voltak a XVIII. században is. Az Országos Levéltár, 2 valamint a pomázi Zboray-család birtokában 3 levő térképek, melyeket 1765. és 1766. években készítettek, a romokat is fel­tüntetik. Őrtornyunk megnevezése a térképe­ken Bolhavár juxta Sz.-Endre. ATL őrtorony feltárása alkalmával talált apró leletanyag, bélyeges téglák 4 nyomán kétséget kizáróan megállapíthattuk, hogy építése I. Valen­tinianus császár (365—374) uralkodása alatt történt. Az építést Valeria tartomány katonai parancsnoka, Frigeridus vir perfectissimus i Rövid ismertetésére v. ö. Nagy L., Aquincum és a késő római védőrendszer. Budapest története I. (1943.), 756., 760. old., CXXVI. tábla, 1. kép. — Említi Paulovics, II limes Romano in Ungheria Quaderni dell'Impero, 1939. Nagy L. Bud. Rég., XII., 1937., 271. sk. old. 2 Kamarai térképek 42. Országos levéltár. Két példányban van meg. Garády Sándor volt szíves figyelmemet felhívni e térképre. 3 Zboray Géza pomázi lakos birtokában levő Vattay-féle családi levéltár térképgyűjteményé­ben. Birtokperből kifolyólag volt szükség, hogy Szentendre és Pomáz vidékét a leghíresebb hiva­talos térképészekkel készíttesse el a Vattay-család. A térképeket Ruttkay Mihály és Ballá Antal mér­nökök jelezték. Sashegyi Sándor szentendrei régé­szeti felügyelő volt szíves figyelmemet felhívni ezen fontos, régészeti szempontból is sok értékes adatot tartalmazó gyűjteményre. 4 Szilágyi, Inscriptiones tegularum Pannonicarum. Diss. Pann. Ser. II. 1. ismerteti az egész bétyeges téglaanyagot. dux irányította, akinek neve az őrtorony számtalan bélyeges tégláján szerepel (2. kép.) (V. ö. Szilágyi, id. m. l.kép a). Frigeridus 377-ben hagyta el a tartományt, hogy csapataival a Moesiába betört gótok ellen vegye fel a harcot. Az őrtorony pusztulását az első gót be­törésekkel hozhatjuk kapcsolatba. Az őrség visszavonult, vagy maga égette fel az őr­tornyot, vagy talán első dühükben a betört barbárok. Az őrtorony csapatának egész élelmi- és gabonakészlete reánk maradt össze­égett állapotban. Értékesebb leletet, mint minden sietve felhagyott őrtoronyban, itt sem találtunk, mert ezeket a menekülők, ha idejük volt, magukkal vitték. A felszedett cserepek közt, melyek a késő IV. századi fekete szemesés konyhaedény-fajtát, egy-két besímított díszű, szürke színű edényt és egy pár zománcos edénytöredéket mutattak, találtuk kis üvegtöredékünket. (3. kép.) Maradványunk egy kisméretű, kb. 10—12 cm magas zöldes színű pohár töredéke. Felső részén a díszítést függőleges vonalak képezik, míg a pohár teste vésett díszítésű hálómintát utánoz öntési eljárással. A pan­nóniai, de általában az antik üvegleletek közt azért is különös jelentőségű töredékünk, mert leletkörülményei ismertek és kora év­tizednyi pontossággal meghatározható. Egy díszes, technikailag is nehezen előállítható üvegserleg (vas diatretum) durva utánzata darabunk. Formáját teljes biztonsággal nem állapíthatjuk meg. Helyesebben a talp­kiképzés elgondolásánál hagy cserben töre­535

Next

/
Thumbnails
Contents