Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

állott, amely azonban legnagyobb részben letöredezett. Az oszlopról magas domborműben, szinte szoborszerűen kiemelkedő alak, különösen oldalnézetben, igen arányosnak látszik. Szakállas voltából, oszlophoz (sziklához) vasaitságából, a tűzszimbólumból és főként mája táján csipkedő sasból arra következtethetünk, hogy emlékünk a görög mitológia legősibb alakulásának egyik héroszát, a titán Iapetos fiát, Prometheust ábrázolja. A görög istenhit különösen nagy szereppel ruházta fel őt éppen az emberiség érdekében. Már neve is (pro-metheus = előre látó) az emberiség oldalán jelöli ki helyét, mint annak védelmezőjét, aki elsőrendű javakkal ajándékozza meg azt : a tűzzel s ennek következtében a kultúrával. Emlékünk egyik feltételezhető rendeltetése szempontjából is fontos tudomásul vennünk, hogy testvére Atlas-nak. Gyermekei : Aitnaios, Chimaireus, Deukalion és Hellen (ezen a vonalon a hellének ősapja), Io, Isis, Lykos, Thebe. Feleségeként szerepelnek : Asia, Axiothea, Hesione, Kelaino, Klymene, Pandora, Pryneia, Pyrrha. Részben akarata ellenére is (Zeus parancsából) ellenlábasa Hephaistos ; ennek tudata emlékünk egyes részleteinek értelmezését megkönnyíti. Kultuszában viszont sok rokon vonás van Asklepios tiszteletével. Nagy mítoszából (amelynek legfőbb forrásai Hesiodos Theogoniája és Aischylos), sokoldalú szerepéből bennünket az óbudai emlék jelenete miatt a tűzlopás s annak következményei érdekelnek, miként az Apollodoros-néX (I. 7., 1 k.) olvasható :

x »Prometheus alkotta az embereket agyagból és vízből, megajándékozván azokat egyben a tűzzel is, amit Zeus háta mögött tokba rejtve hozott le az égből. Mikor Zeus erről tudomást szerzett, Hephaistost utasította, i Prometheus mítoszának és ábrázolásainak irodalmát (Weiske, de Lasaulx, Kuhn, Milchhoefer, Bapp, Terzaghi stb. munkáinak is említésével) megtaláljuk : Baumeister, Denkmäler II., 1889., 1408. kk. Daremberg-Saglio, Dictionnaire (J. Toutain) IV., 680. kk. K. Bapp, Prometheus. Roscher, Myth. Dexicon III., 1909., 3032. kk. Robert, Die ant. Sarkophag-Reliefs III., 1919., 436. kk. CXVI—XVIII. t. Katalog d. Bibliothek d. Deutsch. Arch. Inst, in Pom II., 1932., 238., 305., 1087. k. hogy Prometheust büntetésből a Kaukasos sziklájához vasalja. Odaláncolva éveken át naponta meglátogatta egy sas és ette a máját, amely azonban éjjel mindig újból megnőtt. így lakolt a tűz elrablásáért, míg Herakles e helyzetéből ki nem szabadította, lenyilazván a sast.« A jóttevő Herakles ezen tette az ugyancsak Prometheus mítoszával kapcsolatos Hesione megszabadításával nagyon rokon. A szintén sziklához kötözött Hesionet is Herakles szabadítja meg, ezúttal tengeri szörnytől. A jelenet két dünapenteleidomborművön is szerepel, amelyek minden valószínűség szerint éppen Aquincumban készülhettek.

2 Nem hiányozhattak tehát az emberiség keletkezésével, sőt a világ teremtésével kapcsolatos mitosz jeleneteinek ábrázolásai sem e területen, ahol itáliaiak és romanizált bennszülöttek annyira kedvelték a mitológiai képeket, domborműves jeleneteket, szoborműveket. Fontos tudomásul vennünk azt, hogy Hesiodos még nem említi a Kaukázust, a büntetés nála »oszlophoz« ( !) rögzítésben áll, míg Aischylosnál a büntetés színhelye Szkythia.

3 Prometheus Herakles tettét jó tanáccsal hálálja meg : hogyan szerezhetné meg Atlas segítségével a Hesperidák almáit. Itt a kapcsolat A tlas-szal ! Ez azért lényeges, mert — amennyiben emlékünk bejárat melletti oszlop dísze lett volna — megfelelőjét a másik oldalon az égboltot tartó Atlas alakja díszíthette. így szerepel mindkét alak Kr. e. VI. század közepéről Caere-ből való csészén

4 egymással szemben ; Prometheus (mint az óbudai kövön) oszlophoz (!) van erősítve. Szokatlan ezen korai emléken az, hogy Prometheus ez esetben kivételesen szakálltalan, ami másoknak is feltűnik.

5 Az oszlophoz vagy sziklához láncolt Prometheus képe szobor- és domborműben csekély számban maradt fenn az ókorból ; inkább vázaképek, vésett kövek, falfestmé2 Arch. Közlemények IV., 1863., 62. k. — "Arch Ért. X., 1890., 446. k. és XXVII., 1907., 141. k. — Hehler, Ost. Jahreshefte XV., 186. — Oroszlán, Az Orsz. M. Rég. Társ. évkönyvei., 1923., 31. kk. 3 Bapp, Roscher Dex. III., 3042. 4 A vatikáni etruszk-gvüjteménvben. Heibig, Führer 13, 534. sz. 5 Bapp, i. h. 3088. 474