Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

meglevő mellé téve ennek értelmét kiegészítené. 51 Karcolatfeliratunkat kísérletképpen az alábbi módon egészítem

52 ki : (Szögletes zárójelek közt a hiányzó feliratfél.) LKG(io) [II ad(iutrix)] P(ia) F(idelis) [? AB] Iv(ius) RESP(e)C[tus ?] »A II. kötelességteljesítő, hűséges dandár, Aelius Respectus . . .« A felirat végén az faeJL(ius) RESP(e) C\tus] névre

53 való feloldást teljes fenntartással közlöm. A másik

54 téglakarcolat (12. kép) olvasása

55 szerintünk a következő: DVLIA (IVLIA?) LlC(inii) L(iberta) CLA VDIVS DVBITA TVS.(in) COH(orte) VII (h)ASTATVS S(eptimus ?) Az első betűk töredékesek és elmosódottak. A Dulia-nőnév

56 a Latin Felirattárban, a Dunavidékre vonatkozó kötetekben, nem fordul elő. A rangsorszám

57 kite vese nem épp felesleges, különösen akkor, ha tisztünk (a hölgye előtt) rangjával is hatni akart. sí A karcolatos írásmező mag. 23 cm, a betűk 43— 73 mm magasak. 52 írónk pót vonalkával több betűt értelmetlenül megtoldott, ami különben megfelel a folyóírás cifrázási sajátságának. így íves vonalkával megpótolva egybefolyik az í, és a P, aláhúzásban részesül az'F, valamint az alsó sor P-je is. A Gbetű lábánál mutatkozó kis merőleges vonalka pedig egyszerűen a G-betü sután visszahajlított végének is tekinthető. 53 A név gyakori : CII, III 817, 3240, 3910. Az utolsó sorban ez is kiolvasható volna : (he)RES P(onendum) C(uravit), »állíttatta (a sírfelirattéglát) az ő örököse«, de a heres-szónál ilyen kiegészítési mód feltételezése erőltetett lenne. A RES-betűcsoport előtt biztosan pont található, ez előtt pedig a csonka betű vagy I vagy I, töredéke, ezért mégsem tekinthetjük téglánkat érdekes esetnek : sirtáblapótléknak. 54 A karcolatos írásmező mag. 10, hossza 19-5 cm. Betűi 17—38 mm magasak. A kis tégla méretei : 20-8 x 20 X 7-7 cm. 55 Azaz : »Dulia (Julia?), Licinius szabadonbocsátott rabszolgája, Claudius Dubitatus, (a légió) hetedik zászlóaljában (rangsorban) hetedik századparancsnok«. 56 A kelta és illír névanyagban sem ismeretes a Dulia-név. Más kérdés, van-e köze a Dulia bennszülött női névnek a Duilius-a ősi latin családnévhez? Vagy talán ez a rabszolganő a dulia-ról (görögül : duleia, Thesaurus linguae I^at.: »servitus hominum«) nyerte elnevezését? 57S(ecundus) vagy S(extus) rangsorszámnak nem lenne értelme a hetedik legiózászlóalj centuriaparancsnokai közt. Iyd. Parker, The Roman legions, 33, centuriótáblázatát. A római birodalmi legio

58 (mai fogalmak szerint nagyságban dandárnak felel meg) hatvan gyalogos centuriáját ugyanennyi centurió vezette, de ezek nem voltak egyenrangúak, 5 9 hanem a hadrendi és hadiszemlei felállásban egymásnak alárendelve, láncolatszerűén rangsorolva voltak. Hatáskörben a centurióságok őrnagyalhadnagy rangoknak felelnek meg mai szemmel nézve. Claudius Dubitatus a legmagasabb rangú húsz pilus és a szintén magasabb rangot képviselő húsz princeps, valamint az első hat cohors (zászlóalj) hasonlóan hastatus-rangú, de rangidős hat centuriótársa mögött a 47.-ik ranghelyen*

0 büszkélkedhetett a csapatvezénylő tisztek sorában, az itteni légión belül. Peremes (tetőfedő) tégla töredékén található egy karcolatírás (13. kép), amelynek talányain érdemes gondolkoznunk.

61 A kétsoros írás eleje (úgy érzem, mintegy a fele) letört. Az első sor

62 végén a CONIV betűcsoport kiegészítése kérdéses. A második sor kiegészítése

63 szerintünk így hangzik : 58 Önálló őslakos cohors-ra, p. o. a cohors VII (Breucorum) nevű (hetedik breukusz zászlóalj, a breukuszok a Szávavidéken laktak) csapattestre nem gondolhatunk feliratunk kiegészítésénél, noha ez állomásozott Aquincumban (Tanulmányok Budapest múltjából, IX., különnyomat 17. old.), mivel hastatus-centuriórang csak légió szervezetében képzelhető el. 59 A centurió rangokhoz és ezen rang jelentőségéhez legutóbb : Budapest történetei, kötet, 1943, 512. 60 A centuriókról itt elmondottak nem érvényesek a római birodalom utolsó két évszázadára (i. k. u. III. század derekától), amikor annak hadszervezete alapelemeiben megváltozott. Iyd. ehhez: Grosse, Röm. Militärgeschichte von Gallienus, 13—15, 115—-8. Különben a centurióságok nem pusztán legénységi becsvágyaknak fenntartott tiszti rangok voltak, legalább is a császárság korában a felsőbb és alsóbb tisztikar már nem különült el olyan szigorúan két osztályra, mint előbb. Delbrück, Geschichte der Kriegskunst II. (1921), 174. Egyébként a tégla vagy cserépedény karcolat (esetleg festve) írás gyakran fordul elő a rómaikor hagyatékában. Felhívom a figyelmet két áttekintésre : Kubitschek, Jahrbuch f. Altertumskunde 5, 1911, 242 a-b hasábok és : Bücheler, Bonner Jahrbücher, 116, 1907, 298—301. ei Az írásos mező mag. 10-6, hossza 25-2 cm. A betűk 2-3—5-1 cm magasak. 62 [ad hoc sepulchru] M(?) CONTV(lerunt) vagy

: contulit [ezen sírhoz] »összegyüjtött(ek)«? Ilyen kiegészítés esetében arról lehetett szó a téglakarcolatos írásban, hogy valakinek a temetéséhez (vagy más célra?) összeadtak bizonyos összeget a második sorban megnevezett csapattest katonái. 63 Az első hangjel jellegzetes rövidítés a kőfeliratírásban a centurió-szó helyett, tehát a C-betű leegyszerűsített formája. Nehézséget az utolsó 462