Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

fogadalmi köoltárt

34

, amelyet 1949 elején szereztünk meg az Aquincumi Múzeum számára.

35 Feliratát

36 (9. kép) a következőképpen olvassuk : Libero p(atri) et Lib(erae) Aug(ustis) | Ael(ius) Karus (Rarus ?) | b(ene) f (iciarius) leg(ati) | pro salute { sua et suor(um) | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(eritis) J Agricola I et Clemen | tinó co(n)s(ulibus). Vagyis : a fenséges Liber atyának és Libera istennőnek Aeliüs Karus, legióparancsnoki (?) segédtiszt, saját és övéi (családja ? katonái ?) üdvéért (megmeneküléséért ?) Agricola és Clementinus consulsága idején szívesen teljesítette fogadalmát, mert az istenségek kiérdemelték azt. Liber

37 és Libera istenpár (más néven Dionysos, ül. Bacchus és női párja : Pro- ' serpina vagy Persephone) az elnyomott néprétegek védője és vágyaik, törekvéseik kifejezője. A két consul megnevezésével meghatározott év : I. k. u. 230. A fogadalmát teljesítő tábornoki segédtiszt nem visel ritka nevet, ha az valóban Karus-nak olvasandó. A Rarus-név már ritkaság számba

3 8 menne. Kőoltárfeliratunk a katonák közti bajtársias együttérzés újabb tanúságának tekintendő, ha a »suorum«-szó értelmét így fogjuk fel : »katonái«, mert ezen értelmezés szerint a katonatiszt válságos helyzetben nemcsak a saját, hanem a kötelékébe beosztott katonái megmeneküléséért is tette fogadalmát. Még 1913-ban egy csonkult feliratos kőtömb

39 került (az óbudai dunaparti rómaikori temetőből) az Aquincumi Múzeumba. 34 Mag.: 85, tetőlapja 39 cm széles. 35 Némethy Nándor dr festőművésztől, aki a Felvinczy-út 21/23 sz. házaknál mentette meg azt kb. 35 évvel ezelőtt és azután Bimbó-út 109 sz. házában őrizte mostanáig. 36 Egybekapcsolt betűk a feliratban : E és T, A és V, I, és V, E és M és E, V és S. Az S-betű felső részéhez, kicsinyített módon írt U-hoz : Arch. Ért. 1941. évf., 25—29. old. (Barkóczy I,.). 37 Részletesebben : Budapest története 1/2. k. (1942), 413—19. old. (Nagy T.). 38 A kezdőbetű K-val írva is többször ismeretes már : CID III p. 2384. has. A Rarus-cognomen eddig egy esetben fordul elő a CID III területén (n. 8076, 27.). 39 leltári napló : 348. sz.. Méretei : mag. 60-5, szél. 59, vast. 13 cm, betűinek magassága: 48—52 mm. Kőtömbünk (10. sz. kép) feliratának az értelme szerint sírtáblának készült. Felül és alul csak néhány cm széles sáv tört le belőle, de egyik oldalán mintegy egy harmada hiányzik.

40 Feliratunkat a következőképen egészítjük

41 ki : [D(is) M(anibus)] [ [aur(eliae ?)] TERTVL(lae) j [ann(os)] XXXIII | [au] Pv(elius) AVVO | [de] C(urio) ALAK I | [thra] C(um) AN(toninianae) | [con(iugi)] pi(i)ssimae | [viv]VS P(ecit). Magyarul: A'urelia (?) Tertulla halotti árnyainak, (meghalt) 33 éves korában, Aurelius Avvo, az Antoninus császárhoz tartozó I. thrák lovas zászlóalj tisztje, nagyon jámbor feleségének életében csináltatta.

42 A Tertulla-név ismeretes más feliratból

43 is. Tudomásom szerint Avvo személynév

44 eddig még nem fordult elő latin feliratban. Azonban nőnemű

45 párjaival (Avva, Ava, Abva) már találkoztunk, sőt az ősillír

46 és keltának gondolt személynevek között hangtörténeti változata : (Abbo) régtől ismeretes. Ezen alakja: Avo Hispania-ban folyónév, a kelta

i7 szóhasználatban személynév és rag is. Első gondolatunk az, hogy a le nem tört betűcsoport (CAN) nem más, mint a népnév eleje, és így az ala I. Cannenefatium

iS 40 A háromszorosan hornyolt keretnek, a felfutó folyondárral, a kőtömb baloldalán is meg kellett lennie, amiként az jobb szélén látható. 4i Felül (nagyobb sorközt és nagyobb betűket feltételezve) csak a D(is) M (ambus) ^sírfeliratkezdő formula törhetett le. 42 A megmaradt első sor végén a V-betű a fényképen jól láthatólag össze van kapcsolva egy D-hangjéllel. A hatodik sorban (pissime piissimae helyett,) az első i a P-betűt magasíthatta meg. M és É egybekapcsolva. 43 CID III 14367, 1 ; Claudia Tertulla (Memoirs of the Amer. Acad, in Rome 10, 1932, 74 -.^Sanders, Some inscriptions in Rome). 44 Fenntartással tételezünk fel Tertulla-nál Aurélia nomen-t. 45 CII,

III 5663,10576,11302 ; Schulze, Zur Geschichte latéin. Eigennamen, 16—17. old. 8. j.: Avva (latin). 4S Krähe, I+exikon altillyr. Personennamen, 1. o.; CID III 12014, 1. Holder, Altceltischer Sprachschatz, 6. old. 47 Holder i. m. 315—316. o. Avus és Avo mesternevek : Oswald, Index of potters' stamps on terra sig., 36—37. old. 48 A Cannenefates a mai dán föld ókori őslakói. A megnevezett ala germániai táborhelyéről került el Pannóniába, ahol az I. század végétől a III. századig Gerulata (Oroszvár) volt állandó állomáshelye : Wagner, Die Dislokation der röm. Auxiliarformationen . . ., 24—25. CAN-betühár460