Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

zesehez elégséges mezó, kisebbekre vette es összesűrítette az alsó két sor betűit, de még így is kiszorult három szóval az oltárkő lábazatára, sőt a záró formulával (v. s. 1. m.) vissza kellett mennie a feliratos mező fölé. Nyelvileg is hibás a felirat (Dito patri, helyesen : Diti patri). Nem született latin ember tehát Aemilius Hermes nevű elődünk, aki ezzel az oltárkővel fogadalmát teljesítette, már a neve (Hermes) után ítélve sem római, hanem görög vagy kisázsiai. Szerepel más rómaikori feliratokban is, de a Duna völgyében, tudomásom szerint, a Balkánon és Dacia-ban volt divatos.

22 A Dis atya és Proserpina istenségpárnak való hódolat is érthetőbb görögös nevű egyén részéről.

23 Aemilius Hermes hálája Dis atya és Proserpina istennővel szemben, mint az alvilág uralkodóival szemben nyilvánul meg, nem pusztán a félelem hódolata, hanem »pro fili(i)s suis«, vagyis fiai meggyógyulásáért kőbevésett köszönetnyilvánítás. Dispater (Pluto) és Proserpina?

1 (Persephone) gyógyító szerepe az antik világbirodalom más feliratos emlékein

25 is megörökítést nyert. Dis atya és Proserpina istenségpárnak ez az elsőnek megismert feliratos oltárkőemléke, tudomásom szerint, Aquincum földjén. Azonban tiszteletük elterjedését a tartományi fővárosban már eddig is több megtalált domborképes fogadalmi tábla és szobrocska hirdeti.

26 Oltárkövünk lelőhelye, illetőleg közvetlen szomszédsága, már meg22 CLL III 1228, 1808, 8087 ; lh. : Apulum, Dalmatia Ratiaria. 23 A Dis atya és Proserpina istenségpárnak felajánlott oltárkövek és domborképes táblák készítői közt gyakori a görögös nevű. Néhány közeli példa : Sarmizegetusa-ból, Kuzsinszky, Arch. Ért. 1907. évf., 119—-121, Caius Valerius Zeno-tól »Dito patri et Proserpinae« ; a Rajnavidéken, Nesselhauf, Bericht... 27, 1937, 106. n. 198, Caius lulius Agelaus-tól »Plutoni et Proserpinae«. 24 Isis és Proserpina, illetpleg Dispater^ és Serapis alakjainak az összeolvadásához, a vallási képzetek és istenelképzelések ókori összehasonulása korában, ld. : Kuzsinszky, Arch. Ért. 1907. évf. 126. 129. 25 így p. o. : A CIL III 11923 sz. fogadalmi feliratot (Raetia, Bajorország) »pro salutem suam et suorum«, »a saját és családja meggvógyulásáért«, egy bonni oltárkövet (Bonner Jb. 135, 1930, 22) »pro himine suo«, »látása rendbejöttéért« ajánlották fel ennek az istenségpárnak. Pluto-hoz és Proserpina-hoz, mint gyógyító istenségekhez ld. még: Siebourg, Bonner Jb. 138, 1933, 124. 25 Pannonia-i, illetőleg aquincumi emlékeik áttekintése : Kuzsinszky, előbb i. m. 119—127; Aquincum, 1933, 44. előzőleg is ajándékozott az utókornak Dispater-Proserpina tiszteletére utaló kőemléket,

27 az ismert fogadalmi kőtáblát az istenségpár domborképével. Ez a hely már az egykori legiótáboron kívül esik, sőt esetleg a tábormelletti kolónia házain is túl. A Viharés Raktár-utcák környékén Nagy Lajos kutatásai szerint

28 késő rómaikon temető sírjait és építményeit tárták fel. Egyébként Kuzsinszky Bálint** oltárkövünk lelőhelye közelében, az Isis-Serapis, Iuppiter-Iuno domborképeivel díszített kőtáblák alapján, sírkápolnát vagy kis szentélyt tételezett fel. A Calvin- és Tavasz-utcák sarkán 1943. nov. 8-án vettük ki a legfelső földrétegből a 7. képen bemutatott kőemlék-töredéket.

30 Egy nagy fogadalmi oltárkő bal alsó negyede ez. Pelső része az istenség nevével letört, de az alsó sorban a v. s. [1. m. ] (votum solvit libens merito) formula bizonyítja, hogy fogadalmi oltárkővel van dolgunk. Az ötödik sor elején, szerintünk, egyszerűen Mus sérv (us), Mus (»Egér«) rabszolga van megnevezve.

31 »Mus« rabszolga, gazdája és fiai (a megmaradt második sorban az IORVM-szórész alighanem [fil]iorum-szóra egészítendő ki) egészsége helyrejöttéért

32 fejezhette ki háláját az illető istenségnek. Az antik világban a rabszolgatartó gazdák és szolgáik között itt, a határvidéken olykor megnyilvánuló patriarkális, családias viszony újabb tanúságtétele ez a feliratos kőemlék ? (Patriarkális rabszolgaság maradványa a helyi őslakosság körében?) 27 A Vihar-utca 13 szám előtt feliratnélküli kis oltár is napfényrekerült : Budapest Régiségei 5, 106, 113; 9, 50; Nagy Lajos, Budapest története I. k. 664. 28 Nagy Lajos i. m. 364, 469—470. 29 Arch. Ért. 1907. évf. 129. 30 A kőemlék legnagyobb szélessége 26-5, magassága 34*5, vastagsága 12-8 cm. A betűk magassága 6, 4-8, 4-4 cm. 3i Az M- és V-betűket, valamint az E- és R-hangjeleket egymásbakapcsolva vésték ki. A legalsó sorban az oltárkő-feliratokat lezáró, szokásos kifejezés (v. s. 1. m.) második felére való kiegészítés vita tárgya nem lehet. A feliratos mező megmaradt részében még betüösszekapcsolások (ligaturák) : A- és E-betűk az első sorban, V és M a másodikban, E és T a harmadik sorban. 32 A feliratos mező letört elején a birtokos esetek elé ugyanis »pro salute . . .« kifejezést képzelünk el az istenség neve részeshatározói esetén kívül. A megmaradt első sor végén F és I, a harmadik sorban LI. ET.SEC [undi ?], a negyedik sorban IORIS. F (ilü?) szavak és rövidítések olvashatók. A rabszolgák gúnyos elnevezéseihez : Saalfeld, Haus u. Hof in Rom, 209. o. 458