Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

lakozik sima fenékkel, kissé összehajló oldalfalakkal, a putri felé lefolyó csatornával, amely kisebb tálszerű üregekbe torkollott (1. a 6. és 7. képet). Mind a verem, mind a kisebb üregek fala vörösre égett agyag, belsejük telve volt hamuval és közte néhány feketés érc-salakdarabbal. Mintha kezdetleges ércolvasztó-kemence és műhely maradványaival volna dolgunk. Emellett szól az ugyanitt talált, alul hegyben végződő égetett agyagolvasztótégely alsó letört darabja is. A másik, közel köralakú mélyedést (6. kép »I,« és 8. kép) a putri déli oldalán találtuk. Ennek a feneke azonban nem sík, hanem homorú, tálalakú. A fenék sárgás lősz. Hamuval kevert föld ebben is volt, benne jellegzetes hallstattihorbeli cserépedény töredékekkel. Ezek egy darabja a 10. képen jobbra látható. A »D« ponton (Iy. a 7. képen is az előtérben, a 8-ikon a háttérben) az ott kiemelkedő lősz tuskón vassarló, mellette lóállkapocs és agyaggyöngy, alattuk a hamuban cserépdarabkák és csontszilánkok voltak. A sarló nagyon elrozsdásodott, négy darabra törött. Amennyire az összeillesztett darabokból megállapítható, egyenes vonalban mérve kb. 33 cm hosszú, ívmagassága 9-5 cm, pengéje középen 3 cm széles < A nyél végén annak visszahajtásával készített fül van. A lősztuskó előtt a fenéken (»T«) csuklóban összehajtott marhalábszárcsont hevert. Az egész putri területén a fölötte levő földanyagban elszórva kézzel formált dísznélküli és seprős vagy karcolt díszű, vastagfalú bronzkori, (egy darab : a 10. képen, az alsósorban balra) továbbá korongon finoman iszapolt agyagból készült szürkeszínű, dísz nélküli vagy besímított hullámvonalasdíszű, a tabáni zárt leletekéhez hasonló késő »La Tène«-kori kelta cserépedények töredékei valamint csontszerszámok kerültek elő. Két apró töredék a késői vonaldíszes kultúrából is akadt; mindezek azonban nem megállapítható rétegzetes (stratigrafiai) sorrendben, hanem össze-vissza hányva. Bizonyára később dobálták be a putrilakásba. A IX. árok északi végén hihetőleg egy másik putrilakás is volt, amely onnan 8. kép. Békásmegyer—Puszta-templom. Veremlakás képe Délről tekintve. nyugati irányban terjeszkedhetett. Az árok oldalának rétegrajza (L,. a 6. képen a XH-őt) legalább is erre enged következtetni. Az ültetvények azonban akadályoztak a további kutatásban. A leletek között a legértékesebbnek mondható három égetett agyagedény, az úgynevezett »Harangidomú serlegek« korából valók. Mindannyit a XIII. sz. árokban találtuk. Ezekről az edényekről Tompa Ferenc nagyérdekű tanulmányában

10 és Budapest történetében már megemlékezett. Fényképüket a 9. képen mutatjuk be. Ezek közül a két serleget egymás mellett állva a XIII. sz. ároknak közvetlenül az I.-ből való kiindulópontjánál (F), 1-05 m mélyio Tompa F., Budapest őskora. Tanulmányok Budapest múltjából IV. 10. Azonkívül Tompa F., A Dunántúl őstörténelnie, Pannónia könyvtár 7,25 és 25 Jahre UrgeschicMsforschung in Ungarn. 34. Ber. d. rom. germ. Komm., végül Budapest története, Ï. kötet, 45. 1. és VIII. tábla. 445