Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Fehér Zsuzsa: A Fővárosi Képtár kiállításai, 1947-49 427-436

a Xin. század közepén épültnek tartotta, mert a torony még fönnálló egy és fél ablaka »kerekívú« és igen szűk • s ekként román korra emlékeztetnek. Azt hisszük, Arányi közelebb járt az igazsághoz, mert ő le is rajzolta a templomot, tehát jobban megfigyelhette az ablakokat. Az egyenes záródású szentély is inkább erre az időpontra mutat. A templom bejárata nem lehetett a hajó nyugati, rendszerint szokásos falán, hanem valószínűleg a déli falon, mert a most is meglévő nyugati és az északi falon semmiféle ajtónyílásnak nyoma nem látszik. Sem Rómer, sem Arányi nem említik a Nyizsnyánszky-látta feliratot. Ez — úgy látszik — a hajó vagy szentély déli falának Duna felé eső végén lehetett, amennyire azt a zavaros leírásból következtetni lehet. Nyizsnyánszky szerint szövege a következő volt : ». . .MATHIAS.. . .ANNO 1769 DIES IMA.... MÍC... HERÉM.... CAMERAL VEN IUDEX.« Helyes értelmét, ha ugyan híven jegyezte fel Nyizsnyánszky, csak találgatni lehet. Végül egyik sem vette észre a templom hajójának falain több helyütt körülbelül embermagasságban utólag áttört nyílásokat. Ilyenek láthatók a hajó déli és nyugati falán. (L. az 1. képen az előtérben levő falrészeken látszó egy-egy és a 2. képen levő nyílást). Az északi falon mutatkozó nyílások azonban a templom bajójában állott halászkunyhó tetőgerendái számára szolgáltak. Ezek jóval magasabban is vannak. Az előbbiek alighanem lőrésül szolgáltak és valószínűleg a törökkorban akkor készültek, amikor már a templom rommá vált. A szentélyt a hajótól elválasztó diadalívnek csak az alapfalban van nyoma. A diadalívnek megfelelően az alapfal is középen 1 -70 m hosszban megszakad. Ez a köz most egy újabban épült vékonyabb agyagba rakott fallal van kitöltve. A hajó ugyanis ma fészerül szolgál és a fészer keleti fala erre van ráépítve. A szentély fala ma a déli oldalon a legmagasabb : 1 -50 m. Az északi és keleti fal 0-60—1-40 között váltakozik. Az ásatást a szentélyben kezdettük meg. A szentély talajának felső részében szerte szórt cserép- és csontdarabok mutatják, hogy azt már valamikor feldúlták. A szentély északi falától 1-06 m távolságra, a padlószinttől 1 -53 m mélységben koporsó nyomai között egy fej nélküli férfitetemet találtunk. A koporsó nyomok helyzetéből (közvetlenül a nyak táján) arra kell következtetnünk, hogy fej nélkül temették el, mert a fej el sem fért volna. Összesen 18 koporsószöget szedtünk össze, az egyik koporsószög valószínűleg a koporsón keresztül a bal könyökizületbe volt beverve. Érdekesnek tartjuk közölni Bartucz Lajos tanár úr véleményét.

9 »Feltűnik mindenekelőtt a baloldali combcsont testének külső oldalán lévő 25 m

/

m hosszú, felülről lefelé, hátrafelé rézsútosan haladó, életben elszenvedett kardvágás nyoma. Egy második kardvágás hátulról érte kissé rézsútos irányból balfelől s a jobb lapocka vállnyujtványába 15 %-re behatolt. E vágások nem voltak halálosak.« »Megállapítható azonban, hogy egyénünket egy harmadik, rendkívül erős kardvágás is érte, melyet szintén hátulról, de a háti síkkal paralell. .. kapott nyaktőbe oly módon, hogy a kard a 3-ik nyakcsigolya tövisnyujtványától merőlegesen lefelé haladva, a lefelé sorban következő nyaki, majd háti csigolyák tövisnyujtványaiból mind nagyobb szeletet levágott s az 5-ik háti csigolyáig behatolva nemcsak a két lapocka mediális részét szelte le, hanem ott már a gerincvelőbe is belevágott s így feltétlenül halálos volt.« »Ezeken felül szúrás vagy vágás érhette az 5—7 nyakcsigolya között is.« »Abból, hogy az első két nyakcsigolya a koponyával együtt hiányzik, nagy valószínűséggel arra következtethetünk, hogy a már halott vitéz hullájáról utólag fejtették le a fejet diadal jel vény gyanánt. ..« »A csontok antropológiai vizsgálata tehát azt bizonyítja, hogy a legnagyobb valószínűség szerint orvul megtámadott, vagy menekülés közben utolért s többek által 9 A hozzám, 1934. január 2.-án intézett levélből.