Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Patek Erzsébet: A fővárosi múzeumok kiállításai, 1946-1948 : Budapest multja kiállítás 417-426

tészet kialakulása« című összeállításunkat. Ez a tárlat festészetünk remekeinek felsorakoztatásával egységes képben nyújtott igazolást mindazoknak, akik még kételkedtek volna a magyar művészet realista jellegében és művészeik elhivató ttságában. Orosz vendégeink nagyrabecsüléssel nyilatkoztak képzőművészeti multunkról, amely kétségkívül a legjobb reményekre jogosít jövőnket illetőleg. A tárlatok látogatóinak szám,, az elmúlt két esztendőben 150.000 körül mozgott, amely szám egyre növekvő arányokat mutat. A közönség összetétele lényegesen megváltozott, azonban a munkáslátogatók arányszáma (a Fővárosi Képtár helyiségeiben) 1948-ig bezárólag csak 18—20%-ot tesz ki. Ez a százalékszám örvendetes módon egyre javul. Jelentős helyet foglal el munkatervünkben az üzemi és vándorkiállítások lebonyolítása. Ezek közül legnagyobb hatású volt az 1948 nyarán rendezett »Bányavidéki vándorkiállítás sorozat«. Dorog, Salgótarján, Pereces, Ózd, Sajószentpéter, Várpalota és Diósgyőr dolgozó népe tekinthette meg a Fővárosi Képtár remekműveit. A munkásosztály legöntudatosabb rétege, a bányászság élt is a lehetőséggel. Mintegy 15.000-en nézték végig a legszebb magyar képeket és szobrokat. Vezetésekkel, közvéleménykutatással és az esetleges tehetségek kiemelésével kapcsolatot teremtettünk a vidék dolgozói és a képzőművészet között. Üzemi kiállítások szinte egymást érték az elmúlt két esztendőben. 1947-ben, illetve annak második felében 27 tárlatunk volt, 25.000 ember részvételével. Ezek közül, hogy csak a fontosabbakat említsük : óbudai Goldberger-gyár, Magyar Olajipar Rt., Magyar Pamutipar Rt., Telefongyár, Kistext, Csepeli Posztógyár, Ruggyantaárugyár, Postaigazgatóság, Pénzügyigazgatóság, Igazságügyi minisztérium, kispesti MNDSz., Magyar Kommunista Párt kispesti szervezete stb. 1948-ban és 1949 elején 38 üzemi kiállításunkat kb. 46.000 érdeklődő nézte végig a csepeli WM-ben, a FAjSz-ban, a Ferencvárosi Művelődési Telepen, a MÁV mozgóképtárában, a Magyar Optikai Műveknél, a Magyar Általános Fonóban, a pesterzsébeti Vasas-székházban és Iparos Körben, a Köztisztasági telepeken, a Rendőr-Egyesületben, a Belügyminisztérium és Postaigazgatóság munkahelyein. Vidéken Szerencs, Miskolc, Szentes, Szekszárd, Nagykanizsa, Esztergom és Szombathely lakói gyönyörködhettek a szebbnél szebb alkotásokban. Ezekkel a vidéki tárlatokkal azt a mesterségesen emelt gátat döntöttük le, amely hosszú ideig kényszerűen választotta el a főváros és az ország többi városának lakosságát. A távolságokozta nehézségeket leküzdve, szakszerű szállítással ma már az ország bármelyik részébe el tudjuk vinni a helyes képzőművészeti szemléletet. A háború után lassan meginduló külföldi forgalom lehetővé tette, hogy műtárgyainkat a baráti országokban bemutathassuk. 1947ben mi szolgáltattuk a Londonba, Stockholmba, Firenze—Róma—Velencébe küldött kiállítási anyag nagy részét. 1948-ban Szófia, Bécs, Varsó—Berlin—Prága és Paris lakossága ismerkedett meg a régi és az új magyar képzőművészettel. Kiállításainkat elsősorban a magyar realista hagyományok kihangsúlyozása szempontjából állítottuk össze

f valamennyi rendezvényünk maradéktalan sikert és nagy sajtóvisszhangot eredményezett. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a Fővárosi Képtár kiállításai tervszerű és megfontolt munkával a kitűzött célt szolgálták. Minden megmozdulásunk és tevékenységünk a megváltozott múzeumpolitika szolgálatában áll. Sohasem tévesztettük szem elől szempontjainkat, amelyek röviden összefoglalva a magyar realista hagyományok feltárásával az új művészet, a szocialista realizmus kialakítását jelentették, a dolgozók nagy tömege helyes művészetszemléletének kialakításával fontos kultúrpolitikai kérdések megoldására irányultak. Az elmúlt két esztendő munkája világosan bizonyítja, hogy szempontjainkhoz és célkitűzéseinkhez hívek maradtunk és a továbbiakban még teljesebb és még értékesebb eredményekkel akarjuk szolgálni hazánk felemelkedésének ügyét. 432