Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: Római kőemlékek Transaquincum területéről 357-388

JEGYZETEK RÓMAI KÖEMLEKÉK TRANSAQUINCUM TERÜLETÉRŐL (C. TANULMÁNYHOZ) Nagy L., Pest város eredete. Klny. Tanulmányok Budapest Múltjából. III. 1934. és a Pesti római tábor maradványa az Eskü-téren. Rövid Vezető. É- n. (A továbbiakban Rövid Vezető.) Dolgozatom ki volt már szedve, amikor megjelent Nagy Iy. monográfiája: Az Eskü-téri római erőd Pes't város őse. 1946 (A továbbiakban rövidítve : Nagy L., Eskü-tér). Eredményeire csak a jegyzetekben utalhatok, 2 Az itt folyó munkálatokra dr. iff. Gero László szfőv. mérnök volt szíves figyelmeztetni. 3 Lásd : Lux K., A budapesti belvárosi plébániatemplom (Tanulmánvok Budapest múltjából. II. 1934.) Klny. 27 1. — A XVIII. századi kripta, s az ebből kiágazó folyosók alaprajzát Borsos László szfőv. mérnök baráti előzékenységének köszönöm. 4 Képben is közöltem ezeket a darabokat : Bp. R. XIII. 1943. 365. 1., 7. kép. V. ö. : Nagy L., Eskü-tér. 69. kép, 1. és 3. 5 Erre a jelenségre lásd pl. James Curie, A Roman frontier Post and its People. 1911. 82. sk. 11., további példákkal. 6 Példának felhozhatjuk Celamantia (Leányvár) táborhelyét: Kurucz J., Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján 19l4. 33. 1., s utána V. Ondrouch, Limes Romanus na Slovensku. 1938. 29 1. 7 Nagy T., Bp. R. XIII. 1943. 395 1. s Rövid vezető. 10., 19., 20. számok. 9 Jellemzője az aránylag magas plinthus és a trochilus hiánya. A felső torus közvetlenül az alsó gyűrűn fekszik. io Pl. : Fl(avia) Aiulo sírköve (Bp. R. V. 1897. 156 1., 91. szám CIL;. III. 14.352) ; P. Albucius sírköve (Bp. R. V. 146 1., 76. szám.) ; P. Ael. (F)rontó verebi sírköve (CIL. HL 10.347) ; Aur. Cassianus sírköve Intercisából (A. Schober, 222. szám) stb. A Dunavidék nyugati területéről pár példa: A. Schober, 235., 239. számok. ii Ti. Iulius Rufusnak. itáliai kőfaragó kezéből kikerült cippusán (Schober, 191. sz.) a feliratos és a képmezőt keretező pilaszterek, illetve féloszlopok a normális későattikai lábazatot mutatják. Ez a kőemlék szolgált mintául a Petronius Rufus sírkövét (Schober, 185. sz.) készítő egyik helyi mesterember számára (H. Hof mann, Rom. Grabsteine aus Walbersdorf bei Ödenburg. Ö. Jh. XII. 1909. 225 sk. 11.), aki már a pilaszterek lábazatait átformálta (megjelenik a későbbi lábazatokra is jellemző magas plinthus!), a féloszlopokét pedig a két torus közti trochilus kihagyásával leegyszerűsítette. 12 Ez utóbbira értelmezhető az első két században a kiszolgált ala- és cohorskatonák. síremlékein (H. Hof mann, i. m., 232 1., és 32 jz.). Az ugyancsak korai, de polgári jellegű síremlékek közül a kutatók egyedül az ú. n. »mennyegzői sarkophagok« csoportján tekintik a sponsa kezében tartott irattekercset házassági okmánynak. A régebbi irodalmat exponálja Kubler, PW.-RE. IV. HB. 1932. 1950 h. — Ezt a felfogást osztja különben Th. Birt is, aki igen részletesen foglalkozott a kérdéssel : Die Buchrolle in d. antiken Kunst. 1907. 67 sk., 243 11., és Kritik u. Hermeneutik nebst Abriss d. antiken Buchwesens. 1913. 285 1. — A constitutio Antoniniana utáni időkben a halott baljában tartott irattekercs azonban elsősorban a házassági okmánvt jelentheti. V. ö. : még O. Cuntz. Jahrb. f. Altertumskunde. III. 1909, 32 1. 13 V. ö. pl. az Aquincumi Múzeum női ruhás szobrát : Kuzsmszky B. Bp. R. IX. 1906. 53 1,, 20. szám, S. Reinach, Rép. stat. IV. 421, 4., V. Kuzsinszkv Aquincum. Ausgrabungen u. Funde. Ill L, 258. szám, stb. 14 V. ö. : J. H. Holwerda, Das röm. Sarkophag v. Simpelweld (Arch. Anz, 1933) 72 1. is V. ö. az Aquincumi Múzeum camillus-réliaijét : V. Kuzsinszkv, Aquincum. Ausgrabungen u. Funde. 169 ].', 351. szám. 16 Ugyancsak jól kivehető a szolgafiú bal vállán átvetett vastag kendő Aur. lanuarius császári sírkövén {Schober 188. szám) s még néhány Aquincum és környéki sírkővön. így pl. Aur. Bitus sírtábláján {Schober, 158. szám), Sept. PogelUi (Bp. R. V. 1897. 152 1., 87. szám), T. FI. Constantinus (Bp. R. V. 149 sk., 82. szám) sírkövein, Sept. Marina (Bp. R. VII. 1900. 53 1., 49. szám. A. pesti római tábor... Rövid Vezető. 13. szám (a kendőt a szolgafiú itt a jobb vállon hordja), Donatus (Bp. R. VII. 53. 1., 50. szám, Rövid Vezető, 28. szám) sírkőtöredékein. Non. lanuarius szentendrei sírkövén a szolgafiú leeresztett baljában tartja a kendőt {Nagy L., Arch. Ért. !»• 1937. 103 1., és 59. kép.). V. ö. még P. Ael (F)ronto sírkövét (CIL. III. 10.347), valamint a Komáromi Jókai Múzeum egyik sírkőtöredékét (V. Ondrouch, Limes Romanus na Slovensku. 1938. XVII. b.). 17 Ugyancsak sonka szerepel többek között az asztalkán Non(ius) lanuarius szentendrei (Nagy L., Arch. Ért. L. 1937. 103 1., és 59. kép), Aur. Bitus aquincumi sírkövén s egy intercisai töredéken (Oroszlán Z., Arch. Ért". XXXIX. 1920— 11. 5 1., 4. kép). — Érdemes lenne egyszer a pannóniai sírkövek áldozó asztalkáin szereplő etélneműeket összeállítani. is Ételt tartalmazó fonott kosár (cista) szerepel pl. az Aquincumi Múzeum egyik sírkövén (V. Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen und Funde. 194. 1., 341. szám), két Kulpa-völgyi sírkövön (V. Hof filler—

B. Saria, Antike Denkmäler aus Tugoslavien. I. 1938. 487., 488. számok). — Fonott kosárba burkolt kétfülű üveg (?) edényt tüntet fel Aur. lanuarius császári sírköve (A. Schober, 188. szám). V. ö. ez utóbbihoz a grazi múzeum egyik töredékét (A. Schober, 172. 1., 184. kép), továbbá M. Valerius, Celerinus kölni sírkövét (Espérendieu, 6457. szám) — Felemlíthetjük még a föntebbi, 17. jz.-ben említett intercisai töredéken ábrázolt hatalmas füleskancsót. 19 W. Amelung, Die Sculpturen des Vaticanischen Museums. I. 1903. 28. tábla. stb. 377