Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: Római kőemlékek Transaquincum területéről 357-388

•"^'AffeM» A képmező balszélén a szolgalány elölnézetben ábrázolt feltámasztott lábú alakját kapjuk. Ruházata övnél felkötött rövidujjú chiton. Oldalt szélesen kilépő tartásban ballábát magasabb négyszögű postamensre helyezi. Felső teste kissé előre és jobbra hajlik. Leeresztett s a feltámasztott lábon átfektetett baljában áldozócsészét tart, amelybe a jobbjával csipő magasságig emelt füles korsóból épp az áldozati italt készül önteni. Fejét a felsőtest tengelyében enyhén jobbra hajtja s tekintete az ital öntésének küszöbönálló cselekményére irányul. Szolgalányunk finoman megmintázott alakja tartásával mindeddig példa nélkül áll Pannónia Duna-vidéki sírköveire jellemző áldozati jelenetsávok eléggé egyhangú ábrázolásai sorában. A széles lábtartás, a magasan feltámasztott láb, az előredűlő felsőtest viszont világosan elárulja, hogy alakunk Lysippos szandáltoldó athlétájának

22

sokágú tradíciójába tartozik. E nagyhatású szobormű nagyszámú themavariációi közül azonban egyre sem mutathatunk rá, mint reliefünk közvetlen előképére. A szolgalány kéztartása, a feltámasztott lábon nyugodtan átfektetett balkar

23 s a csipő magasságáig felhúzott, cselekménybe lendülő jobbkar,

24 külön-külön ugyan előfordul a feltámasztott lábú alakok hosszú sorában, de így együttesen csupán néhány kisértékű kisplasztikái alkotáson található meg.

25 Ezek közül külön is felemlíthetjük az egyik arkadiai lelhelyű berlini kisbronzot,

26 amely a funkció nélküli, csipő mögé szorított jobbkéz tartásától

27 s a felsőtest erőteljesebb balrafordításától eltekintve, a test arányaival, ponderációjával, formaadásával és a figyelésbe feszülő test mozgalmasságával, szolgalányunk alakjával a legközelebbi rokonságot mutatja. A kancsót tartó kartartásra továbbá már leihelye miatt is utalnunk kell az egyik aquincumi aedicula-falon látható ifjú alakjára,

28 aki skurzban ábrázolt felemelt jobb kezével szorosan a csípőhöz szorítja a füles kancsót. Reliefünk kidolgozásban azonkívül rokonságot mutat még egy intercisai töredék (Arçh. Ért. 1945. LUI. tábla, 2. kép) alsó áldozati sávjának baloldali, felső testével jobbradűlő s jellemző állótartásával (az oldalt és hátra visszahúzott játszóláb) ismét csak a IV. századi előképeket visszatükröző szolgalány alakjával. A feltámasztott lábú női alakot is megtaláljuk már korábban az aquincumi reliefművészet körében. A 164. évi luppiter-oltár. féljobb oldalnézetben ábrázolt Minerva-alakjára gondolunk, amely a jobbranéző, ballábát glóbusra helyező istennőt ábrázolja abban a pillanatban, amikor feltámasztott Medusa4. kép. — Aquincumi oltár a feltámasztott lábú Minerva alakjával. 363