Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Jelentés a Fővárosi Régészeti Intézet 1946-47. évi gellérthegyi ásatásairól 333-355
szoros analógiái vannak a későkelta centrumokban, így Velem Szent Vielen, Stradonitzon s magában az ősi Mont Beuvray-i (Bibracte) telepen. 13 A 16. sz. helyen összegyűjtött kerámiai anyag a kora vaskortól a késő La Téne korszakig terjedő időből különböző korú edények töredékeit tartalmazta. Ezen a helyen is került elő kőszerszám, azonkívül egy kis mészkőből faragott hálónehezék. A 16. sz. ház építésekor a kelták egy koravaskori kemencét vágtak ketté. Megmaradt részét megtaláltuk. (13. képen, baloldalon a szikla mellett.) Az 1947. évi ásatás folyamán még négy helyet kutattunk át (17—20). A 20. sz. helyen lakóházalapozást tártunk fel. Egy pár általános jellegű kelta cserép között egy patronos, rácsmintás, vörös-fehér festésű töredék került elő. Az ásatások anyagának áttekintése után általános képet nyerhetünk a legutolsó településről, vagyis az eraviszkusok hegyi falujának jellegéről. Az itt és a Dunántúl legnagyobb részében fennállott kelta-illir társadalom a barbárság legfejlettebb fokán állott s életének számos ága a földközitengeri civilizáció hatását mutatta. Az eraviszkusok társadalmának megdűlését már a római civilizáció dinamikus terjeszkedése okozta. A törzsi életet élő, parasztkultúrájú nép gazdasági életére rávilágítanak a leletek. A lényeges szerepet játszó földművelésre utalnak a telep számos helyén előkerült és a megelőző korszakokéhoz képest igen fejlett kézidarálók (malmok : 10. és 12. kép) és a nagyon nagy számban talált gabonatartó hombáredények (18. kép 14.). A félig földbesüllyesztett edények nagyon alkalmasak voltak a téli raktározásra. A hulladékgödrökben és a tűzhelyek körül előkerült domesztikált állatoktól (kecske, szarvasmarha, ló) való csontok állattenyésztésükre utalnak, míg egy-két vaddisznóagyar és szarvasagancs és egyéb csontjaik pedig vadászatra. Kihasználták a Duna közelségét is, halászatukat a szemétgödrökből előkerülő halszálkák és az itt-ott található hálósulyok bizonyítják. A telep tabáni részének feltárásánál mindezek a jellemző leletek megvoltak bizonyos mértékben. Nagy Lajos erre vonatkozó ismertetésében 14 megállapítja, hogy a tabáni teleprész átmenetibb jellegű volt, mint a hegyen levő. A legújabb ásatásoknál valóban már házalaprajzokat is felismertünk. Szögletes (3. kép), ovális és kerek (8. kép) formájúak a házak, nagyjából megmunkált fagerendákból (ágasfákból) építve, oldalaik fonott sövényfalak agyagtapasztással (14. kép). A gerendák összeillesztésére közvetlen nyomunk nincs, valószínűleg egymásba csapolták vagy összekötözték a végeket. A házak formája és felépítése még a részletekben is megegyezik a keltaság ősi hazájának építkezési módjaival. 15 Az idevándorló kelták nem tértek el a jól bevált fejlettebb építkezési technikától, ragaszkodtak viszonylag magasabb életformájukhoz. 9. sz. lakóhelyünk (6. kép) kissé földbe van mélyítve, mint a galliai Bibracte kelta házai. A 8. sz. lakóházban méhkasalakú verem szolgált raktárul mint a Neckar melletti Ladenburgban s a 6., 10. és 16. sz. gellérthegyi házak földpadkáját úgy vágták át a gerendalyukak, mint a Heidelberg melletti házak körülfutó padozatát. 16. sz. legjobban fennmaradt házmaradványunk alaprajza (9. kép) tompított sarkú téglalap, mint az Altenburg bei Niedenstein és Mayen délnémetországi kelta lelőhelyek házai és éppúgy kis árkocskával van körülvéve (esővízlevezető), mint a westfáliai kneiblingshauseni római tábor ásatásainál előkerült kelta gerendaházak. Tacitus említi az ebbe a kultúrkörbe tartozó házakról, hogy festett falaik voltak. Az 1939. évi próbaásatás V. sz. házának falvakolatdarabján a színes falfestés nyomait lehetett észlelni. A keltaság fejlettebb termelőeszközöket hozott magával, mint amilyenekkel hegyen élő elődeik dolgoztak. A morzsolókővel való zúzás helyett a forgó kézimalmokat használták. 16 A többi nagyobb kelta-telep kiásásakor Stradonitzon, 17 Velem Szent Viden 18 teljesen azonos 13 Miske, id. m. 70.1. X1,V. t: 24. és XIVI. t. 27. Déchelette, Manuel d'archéologie préhistorique celtique et GalloRomaine. IV. 1927. Paris. 747. 1. Fig. 528. 14 Budapest Története I. 1. 237. 1. is Összefoglalásunkat lásd M. Ebert, Reallexikon der Vorgeschichte. V. kötet. 194. S. köv. 1. is A kelta kézimalmok pontos leírása, használatának módja és rekonstrukciója másutt kerül ismertetésre. 17 Pic-Déchelette, I<e Hradischt de Stradonitz en Boheme. 103. 1. 18 Miske id. m. I. 87. 1. I V XIX. t. 3.
