Budapest Régiségei 15. (1950)
Radnóti Aladár: Római igaveret a Gellérthegyről 27-43
6. kép. — Iga-rekonstrukciók. a lószerszámon voltak alkalmazva. A veretek keskeny belső nyílása miatt elesik az a feltevés, hogy a veret zabián volt. Rekonstrukciós kísérletünk elején egy tényre kell figyelmeztetnünk. A zsámbéki kocsi (Pannónia) gyeplőkarikáinál bebizonyosodott, hogy azok a karikák, amelyeknek alján kis kengyelalakú nyúlvány volt, olyan farészekre lettek montírozva, amelyek aránylagosan vékonyak voltak (iga, nyakló). 46 A szöggel ellátott gyeplőkarikák szétrepesztették volna a vékonyabb, faragott farészeket. Ilyenek leginkább a lószerszámhoz tartozó igán ültek. A zsámbéki iga megmaradt farészei lehetővé tették, hogy megfigyeljük az ilyenfajta karikák megerősítését. A fát a karika helyén kivésték, belehelyezve a kengyeles veretet egy pecekkel megerősítették, így ültek a veretek a faragott iga tetején. Megfigyelhető, hogy a patkósvereteken nem találunk szöghelyeket. Kivételt képeznek a brestovicai és jamboli veretek, amelyeken egy szöglyuk van a patkó közepén. Szögek nélkül a veretek felerősítését csak úgy gondolhatjuk el, hogy farészek közé voltak szorítva, erre szolgált a jellegzetes patkóalakú nyúlvány, miként a gyeplőkarikáknál a kis kengyel. Egy kivésett farészbe szorították a patkó alakú nyúlványt és egy nagyobb függőleges ékkel rögzítették. Az oroszlános veretek formája elárulja, hogy a veret tengelye és a patkós nyúlvány is egy talapzaton feküdt. A franciaországi veret alsó borítása is ezt mutatja Talapzatul ennél a veretnél és nincs okunk kételkedni abban, hogy a többinél is így volt, egy, a veret szélességének megfelelő faragott farészt kell elképzelnünk, amely ebbe a hüvelybe illeszkedett. A hüvelyszerű borítás elárulja, a veretek egy faragott farúd végén voltak alkalmazva. Az oroszlánok elhelyezése a vereteken feltételezi, hogy a két kifelé forduló oroszlán között egy magasabbra emelkedő farész volt, amelynek két oldalához támaszkodott az oroszlánpár. A szekrénykével ellátott veretek mutatják, hogy ez a felső farész nem mindig emelkedett fel, hanem többször lapos volt, e farész faragott végének borítása a szekrényke. A brestovicai kocsi 35
