Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Jelentés a Fővárosi Ókortörténeti (Aquincumi) Múzeum kutatásairól és szerzeményeiről az 1945-1948. évek folyamán 303-331

egymástól. Viszont az út mentén egybefüggő, közös fal

25 zárja le (É-ról) a kis házak térségeit. Az egyes pontokon napfényre került apró leletek

26 arra engednek következtetni, hogy ezek a kis házak nem sok idővel (a 2. század első felében) később létesültek a védőfal felépítése (a 2. század elején) után. Az apró leletek közül kiemeljük azt a kis bronz sast*

1 (10. kép), amelyet nyilván annak idején az utón vesztettek vagy dobtak el, mert annak a terében találtuk. Hasonló, zászlórúdra erősített bronzsasok többek között Saalburg-ban és Zugmantel-ben

28 is felszínre kerültek. Ezek a csapatjelvények tanúsítják, hogy az úgynevezett »polgárváros« védelmét zászlók alatt megszervezték és az őrséget kötelékekben mozgatták. 10.kép. — Bronz sas,zászlórúdról. III. KUTATÁSOK A MÚZEUMTÓL ÉK-RE ES K-RE. A) Prés- és kemencesor nyomai. A múzeum mögött a legutóbbi négy év folyamán (jórészben) feltárt építménymaradványok közül mindenekelőtt a 6/a. képen XXXI számmal jelzett, 12 (?) helyiséges »ipartelepet« ismertetjük. Alighanem a XXIX számú előkelő (atrium-os és peristylium-os) lakóház tartozéka, amelynek már régebben kiásták a romjait. K-ről az 5-80—6-40 m széles sikátor, Ny-ról 55 cm széles kőfal-csatorna

29 (betöltve a 2. század derekára jellemző falfestmény- és stukkótörmelékkel) választotta el a szomszédos építményektől. D-ről, a polgárvárosi főutca felől, U-alakú udvar

3 » (folyosó ? 61 sz.), majd folytatásként U-formájú folyosó (60 sz.) vezetett az ipartelep szívéhez (58 sz.), az olaj és szőlőpréshez

si (11. kép). Ebből természetesen csak a mészkőalapzat

3

* maradt fenn, a felső felszerelés elveszett, elpusztult másfél évezred alatt. Azonban tudomásunk szerint a Középduna vidékén egyedülálló lelet így is a rómaikorból. 25 Mintha egy második védőfal szerepét játszotta volna ez âz útmenti zárófal 26 kntotAfr^fw

Ó

l

)aíl

l

L Száz

— kopott bronzérem (felső humuszrétegben). A védőfal előtti út felett ásott JÄf^SSu" £n

rke eS ,yorps anyagú (korsó?) cserepek. A II. és IV. sz. helyiségek közti udvarban, felső kevert rétegben (70 cm melységben Severus Alexander-bronzérem. A IV. sz. helyiség ÉK-i sarkában (léc cm Sl

y

^

g

h

e

i

n) I

;

au

t

fí

ma

,

na

gybronz, abban a melységben, ahol a IV. és V. sz. szobák elválasztó falának az alapozása a bolygatatlan talajon nyugszik (9. kep, keresztmetszet, az útmenti zárófalat mélyebbről alapozták). ítn J?Ai ly t^a

e

^

e

? !°i

Cm melységben) rhemzaberni terra sigillata-cserepek mutatkoztak. Az út térségében ahol a csatorna K

:

fele lezárul (mai talajszint alatt 120 cm mélységben) dörzstál és szürkeanyagú terra sigiliata cserepei, valamint ket agyagmecs került elo, ezekkel a firmanevekkel (aljukon) • COMES VIBIANVS Mindent összevetve : ezen a helyen egy építkezési réteg található az egész rómaikorból i o

a

c

ga

^

ga o?

m- Ä

Cum

~o£i n2

dig nlá

,

r ¥t ^7

en yexillum-sas volt ismeretes : Budapest Régiségei II. ( 1890), 128 old.es 27. kep (lelt. sz.: 30197, ; amásiklelt. száma: 51224, kép). Magasságaik- 5 ill 6-7 cm \lkalmazá sukhoz: Cagnat-Chapot, Manuel d'Arch. Romaine II. k. (1920), 345. o.. 547/5 kép Alkalmasa 28 Saalburg JahrbuçhV. (1913—1924), l/a t. 2. és 59. old.; VII. (1930), IX 20 t. és 45.' old további utalásokkal 29 Akpjalcsatorna ahát kő-és téglalapokkal rakták ki, belső terét bizonyos magasságig a^ÄÄffi: tási anyagával, fali estmeny es stukkoparkany töredékeivel töltötték fel, egyengették el Nemcsak eevszeríí srinfestes, hanem mértani és növényi díszítés is mutatkozott némelv darabon " 30 Az 1,-alakú udvaron az épület falát két támpillér erősítette. Az 1,-formájú folyosó a végén 210 cm-re szűkül A zarófal vastagsága átlag 70, a belső elválasztó falaké 50—60 cm. •••.-• 3i A prést (torcular) 30 cm vastag külön falak négyszögével védték a különben kicsinv műhelyben. \ prés előtérsége 250 cm szeles es 195 cm hosszú. •'.-'•*' 32 A kőalapzat méretei : 180 X 120 x 39 cm. A félgömbszerű vájat átmérője 33, mélysége 18 cm. Ebben történt a préselés A belőle a levet kivezető keskeny vájat (keresztmetszete félhengerhez közelít) hossza 83, szélessége 9 cm. A legnagyobb vajat (keresztmetszete : egy téglalap, megtoldva lefele egv hengerszelettel) hossza 94 szélessége 45, melysége 23 cm A vajatok keresztmetszetéhez ld. a 11. képet. A'legnagyobb vájat ikreméhez vésett ket kis (tanyerszeru) bemclyites talán a fedőlap felemelését könnvítette meg (Bárdy Béla feltevése) 312