Budapest Régiségei 15. (1950)

Banner János: Adalékok Budapest újabb-kőkorához 7-25

az első éppen a Körös-kultúra,

36 a másik általában a neolitikum

37 életével foglalkozott. Ezeknek a segítségével kiegészíthetjük azt a képet, amelyet Tompa

38 többször hivatkozott tanulmányában találunk. A fennebb elmondottakból megállapítható, hogy — mivel a budai barlangok átkutatása negatív eredménnyel járt

39 — Nagy-Budapest területén az élet a neolitikus forradalom

40 idején kezdődött;, abban az időben, amikor az ősközösségben élő késő-palaeolit- és mesolit-kori halászvadász, gyűjtögető gazdálkodást az állattenyésztő-földművelő termelés váltotta fel. Ez a földművelés azonban még nem terjedt túl a kapásföldművelésen. A halászó-vadászó férfi, régi foglalkozása mellett állattenyésztéssel járult hozzá a társadalom fenntartásához s foglalkozásában már benne volt az apajogú társadalom kialakulásának egyelőre lappangó csirája. A természettől kevésbbé függő, nagyobb készletek gyűjtését lehetővé tevő új termelési mód nagyobb népsűrűséget engedett meg. 200—300 főből álló közösségek már az eddig feltárt telepek és temetők kiterjedéséből és létszámából is megállapíthatók. Ez a nagyobb közösség a természetes munkamegosztásnak az eddiginél szélesebbkörű lehetőségét adta. Az említett foglalkozások mellett a férfi készítette a fa-, kő- és csonteszközöket, a nő szőtt-font, edényeket készített és ellátta a háztartás szükségleteit. A gyűjtögetésben az öregek és a gyerekek is segítettek. Ezzel indult meg az ősfoglalkozások elszakadása az ipari munkától, ami ebben a korban még nem vezetett osztálytagozódásra. Tarkábbá tette a társadalmat a termelés folytán előálló feleslegek értékesítésével és a hiányok pótlásának megszüntetésével foglalkozó cserekereskedelem, amely igen sokszor nagyon távoli vidékekkel is összekapcsolta területünket. Régiségei XV 17