Budapest Régiségei 15. (1950)

Gerevich László: Gótikus házak Budán 121-238

szerkezetileg fontos részek likacsos, de kemény, jól faragható, az időnek is elég ellenálló budakalászi, ritkábban óbudai forrásvízi mészkőből (travertine), sóskúti vagy tétényi szarmata-korú mészkőből készültek. Szürkéssárga színük igen kellemes, patinázva plasztikus hatást keltenek. A falak-— szerkezetük szerint — a változatokat nem tekintve, három főcsoportra oszthatók : szabályos quader-falak, ritkán négyzetes, sűrűbben négyzethez közelálló téglányalakban. Felületükön leggyakrabban sekély, párhuzamosan haladó, az éleket ferdén metsző rovátkákat, a fürészfogas fejsze nyomait láthatjuk.

49 A szabálytalan kőfal apróbb tört kőből áll, melyet néhol 40—60 cm-es rétegekben raknak. Az 1444. évi pozsonyi számadáskönyvben olvasunk utalást erre a technikára : » . . . klein stain awf dy mawer domit man ausfüllt«.

50 A kőtörmelék rétegzésére azért van szükség, hogy a vízszintes falrakást betudják tartani. Ilyen vízszintes rétegződést mutat a nagyobb, hasított kőből húzott fal is azzal a különbséggel, hogy ebben a nagyobb szabálytalan kövek különbségeit apróbb törmelékkővel egyenlítik ki. Ellentétben a quaderköves fallal, melyet igen vékony habarcsréteg köt, a szabálytalan falban vastag, szabálytalanul elosztott habarcs kötőanyag tölti ki az üregeket. A habarcs bőven tartalmaz nagyobb Duna-kavicsot, homokot és meszet. A különböző * városok számadáskönyveinek majdnem napi tételei a törmelékkőfuvar (... planstra lapidum ...) ;

51 ... 300 currus lapidum civitati ducere pro constructura civitatis. . .).

52 Ugyancsak sűrűn szerepel a kiadások között a kőtörőknek (Steynbrecher) kőtörésért (fractura lapidum) kifizetett összeg.

53 A megállapíthatóan legkorábbi fal az Uri-utca 41-ben található s az emeleti, 1300-ra datálható gótikus konzolt tartó fal alatt, a földszinten helyezkedik el. Szabálytalanul tört, gondosan sorbarakott, keskeny kövekből építve, élesen elkülönül az emeleti faltól, amiből természetesen az következik, hogy azt korban megelőzi. A fal technikája igen régies benyomást kelt. A preromán építészetben hasonló keskeny kövekből rakták az »opus spicatumot« és a falfelületet élénkítő különböző mintákat. Az egyöntetű, egységes anyagból épített gótikus falakat a XVIII. századi kő- vagy téglafalaktól igen könnyű megkülönböztetni, annál nehezebb azonban, mikor az át- vagy újjáépítésnél nem új, hanem régi építőanyagot használnak fel. Középkori tört kövek, tető- és padlócserepek, téglák, tagozott kövek törmelékanyagát tartalmazó, kevert falak készül150