Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

tások ismertetője 16 ezt az olvasást ajánlotta : LEG(io) II HAD(riana), olyan értelemben, hogy a leg(io) II Traiana nevű légió neve Hadrianus császár uralkodása alatt LEG(io) II HAD(riana) névre változott volna át, annak emlékére, hogy Hadrianus valamikor e légió kötelékében szolgált mint tribunus. Mommsen szerint (CII* III 3750) csak helyesírási hibáról van szó : adiutrix helyett hadiutrix szót írtak. Az előbbi feltevés már csak azért is alaptalan, mert a legio II. Traiana (»Traianusféle II. légió«) egyáltalán nem fordult meg Aquincumban ; a légió törzsneve sem változhatott császáronkint. Mommsen magyarázata sem fedi teljesen a hátteret. A legio katonái ugyan egyszerű emberek voltak, akik helyesírási hibákat könnyen elkövethettek ; viszont helyesírási hibát ma is inkább azzal követnek el, hogy egy-két betűvel kevesebbet írnak a szükségesnél, a helyesnél. Azonban téglabélyegeink készítői egy betűvel feleslegesen többet írtak, még hozzá a szó elejére, ami szokatlan helyesírási hiba. Vagy talán egy vándor H-betű vei állunk szemben? Mint pl. a Hister-Ister, Hadrianopolis-Adrianopolis stb. szavaknál, ahol a H-betűt hol kiírják, hol pedig elhagyják? Ehhez a kérdéshez szóljanak hozzá latin-görög nyelvészeink! Mindenesetre a H-betű lekophatott elől azokban a szavakban, ahol megvolt írásban, de nem ejtették ki. Azonban az adiutrix szó elején sohasem volt néma H-betű, tehát nem volt, ami lekopjék és újra megjelenjék az adiutrix szó elején. Valóban — tudomásom szerint — sehol, másutt sem fordul elő az adiutrix szó elől H-betűvel megtoldva. Ezért szerintünk téglabélyegeink nem tartoznak azon szavak esetei sorába, amelyek elején hol kiírják a néma H-betút, hol elhagyják. Lényegileg már Mommsen jól látta : valóban a LEG(io) II. AD

(tutrix) katonái készítették ezeket a bélyeges téglákat. A H-betűvel való megtoldás oka azonban a mi véleményünk szerint az, hogy a bélyegzők készítői gyakran látták a Had(rianus) szót kiírva, ezen egyszerű katonák fülében ez a név: HAD(rianus) túlsókat csengett, sőt a név viselőjét is látták maguk között, mint tisztjüket, majd mint parancsnok-helytartójukat, később pedig nap mint nap hallottak róla, mint császárjukról. Különös téglabélyegeink mögött tehát számunkra szerencsés, korhatározó hiba rejlik : két hasonló hangzású szórövidítés összecserélése. Ezen az alapon a H-val való megtoldás kétféle módon történhetett meg. Egyik eshetőség az, hogy »AD(iutrix)« helyett HAD-